Nyaralás – második felvonás

Nikoletta Párizs   2019. december 22.

Jó tudni! Ha látsz a bejegyzésben türkíz színű, alúhúzott szövegrészeket, bővebb információkért ne félj átkattintani a hivatkozott oldalakra.

Amikor úgy éreztem, hogy elég volt az önostorozásból, nekiálltam gondolkodni. Hogyan tudnék kihátrálni ebből a helyzetből. Ha szépen elindulok hátrafelé úgy, hogy a testem feléjük néz, folyamatosan figyelem őket, s adott pillanatban elfutok. Mire pontot tettem volna a mondatom végére, ketten elindultak irányomba, hárman pedig néztek körbe. Vajon mit kereshettek?

Ahogy lépkedtem hátra, ők megálltak. Már kezdtem megnyugodni, hogy meghátrálnak. Ekkor a hátam mögött meghallottam, hogy Nicol, a párom kiabált. Hátra néztem, s hálát adtam istennek, hogy a páromat utánam küldte. Odaért hozzám, ránézett a férfiakra, megfogta a kezem, s együtt elsétáltunk onnan. Ő többször hátrafordult, megnézte, hogy nem követnek-e minket. Én azt se tudtam, hogyan rohanjak vissza a hotelbe, mert ott biztonságban éreztem magam.

Kiértünk a jól kivilágított főutcára, vettem egy mély levegőt, s nem szóltam egy szót se. Próbáltam megnyugtatni magam, de természetesen nem jött össze, mert a páromtól nagyon kaptam az ívet. Hozzáteszem jogosan. Na de azért ott sem hagytam magam, visszaszóltam kő keményen, s mondtam neki, hogy ha ő bölcsebb lenne nálam, akkor valószínűleg nem jutottunk volna el eddig. Már olyan ideges volt rám, hogy jobbnak látta, ha nem szól egy szót sem. Mindketten forrtunk a dühtől, egymást okoltuk a történtek miatt. Ahelyett, hogy nyugodtan megbeszéltük volna a dolgainkat, egymásnak estünk, mint két vadállat, ez pedig csak tetőzte a bajt.

Tovább olvasom

Nyaralás

Nikoletta Párizs   2019. december 15.

Az idő telt, az esküvő közeledett. Csodálatos zöld színű ruhát választottunk. Az érzelmek tomboltak bennem, de megpróbáltam visszaszorítani őket, mondván nem hagyom, hogy ezt a csodálatos napot elrontsák. Dolgoztam, de mellette már nagyon készültünk. A sors fintora, hogy a munkaadóm is hivatalos volt az esküvőre. Gondolhatjátok, mit éreztem mikor megtudtam. Érezd jól magad, mikor ott lesz az a személy is, aki megnehezíti a napjaidat. Mindegy, gondoltam magamban, ura leszek a cselekedeteimnek.

Eljött a nagy nap, készültünk. Reggel még elmondtam egy imát. Kértem az égiek segítségét, hogy adjanak erőt ahhoz, hogy a negatív érzéseket ha nem is tudom ott és akkor leküzdeni, illetve a megbocsájtásig nem tudok eljutni, legalább arra a pár órára félre tudjam tenni.

Szép volt az esküvő, jó volt nézni a fiatal párt, olyan boldogok voltak. Ahogy ott ültem, körbenéztem, anyáékra pillantottam. Láttam, ahogy édesanyám elérzékenyült, s a könnyeit törölgeti. Sajnos még tudom, de remélem, hogy egyszer átélem, megtapasztalom, milyen érzés az, amikor a kicsi kis csemete, az imádott gyermek kirepül a családi fészekből. Egyben szívszorító, boldog, nyugodt, kicsit aggodalommal teli, büszke pillanatnak gondolom. Szerintem ilyen érzések lehettek édesanyámban.

Tovább olvasom

Lagzi

Nikoletta Párizs   2019. december 9.

A napok teltek, a kutyusokra figyeltünk, nemcsak én, a szüleim is. Hála az égnek, a leányzónak nagyon jó étvágya volt, és van mind a mai napig. Velem együtt már ő sem mai csirke. Szerencsére, hosszú ideje az életünk része, s azért imádkozom, hogy még sokáig rengeteg boldog napot hozzon el nekünk. Az evés, a játék, a hancúrozás, a hiszti, az örvendés, illetve a nyalogatás, nos, a mai napig megvan.

Habár ott volt a másik kutyus, az elsőt nem tudtam se elfelejteni, se feldolgozni a veszteséget. Egyre többször támadtak meg a negatív gondolatok, a fény egyre jobban kezdett kialudni. Harag, panaszkodás, félelem, gyűlölet kezdett elhatalmasodni rajtam. Amikor annyi rossz éri az embert, amit nem ért meg, és nem tudja hova tenni a történéseket, akkor azok szépen lassan elkezdenek belül dolgozni úgy, hogy az ember észre se veszi.

A kedvenc kollegámmal sokat beszélgettem, őszinte, tehát nem felületes kommunikációról volt szó. Viszont hiába a társalgás, a dolgok nem kerültek a helyükre. Említette, hogy megnézett egy nagyon jó filmet, és szeretettel ajánlja nekem is. Mondta, ha gondolom, elhozza CD-n. Ahogy beszélt róla, ahogy leírta a cselekményét, egyre kíváncsibbá tett, s a végén már majdnem én könyörögtem, hogy megnézhessem.

Tovább olvasom

Kicsit éltem

Nikoletta Párizs   2019. december 1.

Megérkeztünk a megadott címre. Remegett minden porcikám, vártam is a pillanatot, meg nem is. Féltem és vágytam egyszerre. Tomboltak bennem az érzelmek. Egyet előre, majd kettőt hátra, így haladtunk a kapu felé. Aztán a társam látta, hogy elbizonytalanodtam, megfogta a kezem, és kéz a kézben haladtunk tovább az utunkon. Becsengettünk, vártuk a tulajt, hogy kijöjjön elénk, illetve bevezessen minket a kiskutyákhoz.

Úgy voltam vele, én nem erőltetek semmit, nyilván kihozza a kicsiket az udvarra, és amelyik elindul irányomba, illetve ahol érzem a testem jelzését, ő lesz az igazi, aki hozzám, illetve akihez én tartozom. Jó pár apró kutya vett körül. Nem mozdultam, türelmesen vártam.

Ahogy telt-múlt az idő, figyeltem, leguggoltam, az egyik apróság megállt, leült, s mélyen a szemembe nézett. Figyeltük egymást. Nyugalmat sugároztam, ő a hatalmas szemeivel nézett, s elindult. Elmondhatatlanul boldog voltam, esett kelt szegénykém, de a végén csak oda ért hozzám. Megszagoltattam a kezem vele, s felvettem, majd szorosan magamhoz fogtam, megöleltem.

Tovább olvasom

Szeretetgombócka

Nikoletta Párizs   2019. november 25.

Arra a döntésre jutottam, hogy nekiállok építkezni, megvalósítom az egyik legnagyobb álmom. A családommal leültünk beszélgetni. Ahogy mindig, most is segítettek, segítő kezet nyújtottak, de a döntéseket én hoztam meg. Amire megkértem őket, ha elbizonytalanodnék, akkor lépjenek oda mellém, üljünk le, s vitassuk meg a további feladatokat.

Az a szójárásom, hogy a Google a barátom, ha valami érdekel, akkor ott rá tudok keresni, persze hozzáteszem, mindennek nem kell felülni, amit az ember az interneten talál.

Éreztem a pozitív energiát körülöttem, s magamban, egyre jobban éledt fel a harci szellem. Amikor időm engedte, a kezemben fogtam a számítógépet, és nekiálltam elképzelni, milyen legyen az otthonom, ahol a boldog napjaimat fogom tölteni.

Tovább olvasom

A jelek

Nikoletta Párizs   2019. november 18.

Jó tudni! Ha látsz a bejegyzésben türkíz színű, alúhúzott szövegrészeket, bővebb információkért ne félj átkattintani a hivatkozott oldalakra.

Egy ideig megbékéltem a helyzetemmel. Amikor testi tünetek jöttek, mentem a kenyértartóhoz, levágtam a kenyér héját, s azt eszegettem, közben pedig azon imádkoztam, hogy jobban legyek. Nem tudtam, mi miért történik velem, azon gondolkodtam, kinek mi rosszat okoztam, hogy ezeket a dolgokat kell megtapasztalnom.

Ahogy teltek a napok, egyre jobban éreztem, hogy nem vagyok a helyemen, valami nagyon nincs rendben az életemmel. Amikor éjszakás voltam, gyorsan elvégeztem a kiadott feladatokat, s nekiálltam újságokat olvasni. Többnyire a pszichológia jellegű lapok érdekeltek. Pár éve három féle ilyen témájú újság volt.

Meg akartam érteni, mi miért alakul, illetve alakult úgy, ahogyan. Rengeteget tanultam, de valahogy mégsem tudtam összerakni a dolgaimat. Mindenki életében voltak csodás pillanatok, ebben biztos vagyok, ahogy abban is, hogy párszor megjártuk a poklot. Én akkor épp a negatív hullámon ültem, s valahogy ki akartam evickélni, s pozitív irányba terelni az életem alakulását.

Tovább olvasom

Szürke kisegér

Nikoletta Párizs   2019. november 11.

Próbáltam nyugtatni magam, de nem tudtam titkolni a zavartságomat. Nem értettem miért történik ez velem, még nem volt ilyenben részem. Nehezen, de összevakartam a gondolataim, a testem apró részeit összeraktam, majd odamentem a kasszához. Nekiálltam beütni a tételeket, hogy a hátul lévő társaság megkapja, amit kért, s nyugi legyen.

Természetesen nem kerek összeg lett, amit már láttam előre, s gondolatban vakartam a fejem, mert olyan zavarban voltam, hogy még a nevem sem tudtam. Viszont, hogy ez mennyire látszott, vagy csak kedves akart lenni az Úr, döntsétek el, de azt mondta kerekítsek egészre. Akkor egy kicsit megnyugodtam, de nem a pénz érdekelt, hanem, hogy ne égessem be magam zavaromba.

Fogtam a füzetet, mondván már tényleg nekiállok a munkának, de visszajött a kedves vásárló. Így nekiálltunk beszélgetni. Egyre jobban oldódott a hangulat, sokat, mélyen, szívből nevettem. Már relatív késő volt, mondjuk nem nekem, mert én ugye éjszakás voltam. Megkérdezte mikor dolgozom legközelebb, mert ők a szomszédban fognak tevékenykedni, sokáig itt lesznek, s szeretne jobban megismerni. Közöltem vele a következő napot, amikor itt leszek, s rövidre zártam a beszélgetést. Ő elköszönt, jó éjt kívánt, s elindultak kifele, az ajtóból még visszanézett, mosolygott, s amikor kiment, rá öt percre mentem cigizni.

Tovább olvasom

Betanultam a benzinkúton

Nikoletta Párizs   2019. november 3.

Jó tudni! Ha látsz a bejegyzésben türkíz színű, alúhúzott szövegrészeket, bővebb információkért ne félj átkattintani a hivatkozott oldalakra.

Szerettem, mert új embereket ismertem meg, barátságok alakultak, s volt pár kollegám, akikkel barátivá alakult a kapcsolat. Viszont, ahogy telet múlt az idő, mindennapossá vált a munkába járás. Nem okozott kihívást. Pedig, ha megfigyeltétek mindig kerestem az újat, tanulni, fejlődni akartam. Bizonyítani magamnak, s mindenkinek, aki az életemhez tartozott.

Nem tudtam mi, de valami nagyon hiányzott az életemből.  A feladataimat tökéletesen elvégeztem minden cégnél, pozitív visszajelzések érkeztek, de nem volt elég. Egyre több mindent vállaltam be, akár a kútról beszélünk, de nézhetjük a magánéletet is. Pihenőidő, én idő kimaradt.

Amikor elvégeztem egy fontos feladatot, hozzáteszem precízen, akkor sem voltam megelégedve magammal. Azt néztem, hogyan tudnám tökéletesíteni, s így szépen elindultam a maximalizmusom felé. Amikor hibáztam, megszidtam magam, rágörcsöltem, meg akartam felelni. Így teltek a napjaim.

A vásárlók nagyon szerettek, mondjuk majdnem mindent elkövettem azért, hogy ez így legyen. Emlékszem, mondtam a kedvenc kollegámnak, volt egy férfi, aki minden pénteken tért be hozzánk tankolni, hogy milyen frusztrált, akármilyen kedves vagyok, soha nem mosolyog. Az új feladat adott volt tehát.

Tovább olvasom

Vihar utáni napsütés

Nikoletta Párizs   2019. október 28.

Fogalmam sincs mennyi idő tehetett el addig, mikor aztán magamhoz tértem. Nem tudtam miért simogatom a szőnyeget, nem emlékeztem semmire. Az tűnt fel, hogy a földön fekszem törölközőben. Gondolkodtam, hogy mi történhetett. Eszembe jutott, hogy a telefonért rohantam, gondoltam gyorsan megnézem ki hívott. Kicsit naiv voltam. Felállni se tudtam. Annyira fájtak a lábaim, a csípőm, bármennyire akartam nem ment. Elkeseredtem.

Sírtam, mert ennyire nem tudok figyelni magamra, sírtam, mert nincs otthon senki, hogy segítsen rajtam, a tehetetlenségtől, s mert búcsút inthettem mindennek. Azt még nem tudtam milyen következménye lett az aznapi produkciómnak, de feladtam mindent, ami fontos volt nekem.

Közel 20 percet töltöttem a földön, jól kibőgtem magam, s azt mondtam, bármi történjen is, nem adom fel az álmaim. Fel kell állnom, fel kell hívnom az oktatót, hogy kicsit kések, s meg kell néznem, hogy ki hívott.

Tovább olvasom

Cég – negyedik felvonás

Nikoletta Párizs   2019. október 21.

Jó tudni! Ha látsz a bejegyzésben türkíz színű, alúhúzott szövegrészeket, bővebb információkért ne félj átkattintani a hivatkozott oldalakra.

Édesanya bejött velem, fogta a kezem. A hölgynek annyi kérése volt, hogy vegyem le cipőmet, a zoknimat, s feküdjek fel az ágyra. Nem mutatkoztam be, annyit azért az orra alá dörgöltem, hogy Nikoletta vagyok, de semmi többet.

Elmondta, hogy ő természetgyógyász és reflexológus. Nekem ez kínai volt, fogalmam sem volt arról, hogy mi az a tapreflexológia. A talpamból fogja kiolvasni, hogy mi a betegségem. Gúnyosan nevettem, na, gondoltam hova kerültem. Teljesen negatívan feküdtem ott.

A természetgyógyásznak annyi kérése volt, hogy amikor végzett, mondjam el őszintén, hogy volt-e olyan betegségem, amit ő felsorol. Beleegyeztem. Mindent elmondott, az összes betegségemről tudott. Olyan volt, mintha az orvosi papírom előtte lett volna, nem akartam hinni a fülemnek. Csodálkoztam, nem értettem.

Tovább olvasom