Fogantatás
Édesapám szokás szerit sokat dolgozott a munkahelyén, s nagyon fáradtan ért haza. Amikor meglátta édesanyámat, ahogy a kedvenc forró ételével, az ízletes, behűtött borral, mosolyogva, kedvesen, megértően, kommunikatívan várta haza, egyből feledésbe merült minden csalódása, dühe, fáradtság érzése, s azon volt, hogy ezt a csodálatos estét kiélvezze édesanyámmal. Elment kezet mosni, majd oda ült az étkezőasztalhoz.
Amíg vacsorázott, megbeszélték az aznap történt eseményeket, hogy kivel mi történt. Persze nyugodtan. Apukám kiélvezte a kedvenc étele ízét, minden falatot jól megrágott. Csak dicsérgette, majd amikor elfogyasztotta, leöblítette a zamatos borral. A végén már jókat nevettek, ahogy minden este ez történhetett.
Apukám odafordult a szeretett személyhez, hálás szívvel megköszönte a vacsorát, tudván, hogy a feleségének milyen napja volt, s mégis volt ideje kedveskedni a férjének, s hálát érzett minden másért, amit a vacsora közben kapott. Persze anyukám nem hagyta annyiban a dolgot, pontosan tudta, hogy mit szeretne, s nő létére nem is gondolkodott sokat a megvalósításon.
Tovább olvasom