A gyógyulás útján

Párizs Nikoletta   2020. március 29.

Miközben hazafelé tartottam a kis faluba, ahol dolgoztam, azon tűnődtem, hogy milyen jelentősége lehetett a buddhista szerzetessel való találkozásnak. Sajnos az eredményem rossz lett, de akkor mi lehet az összefüggés, nem értem. Megpróbáltam elengedni a témát, tudván, hogy a válaszokat akkor fogom megkapni, ha eljön az ideje, ha készen állok rá. Úgy látszik, még nagyon az út elején járok, most tehát másra kell irányítanom a figyelmemet.

Amikor bementem az étterembe, a szakács Isti és a többiek kérdőn néztek rám, s majdnem toporzékoltak, hogy mondjam már, mit mondott a professzor. Érezni lehetett a levegőben a feszültséget, én viszont csak annyit mondtam, hogy szükségem lesz az albérletre. Ebből mindenki levette a lényeget, mert ugye ott voltak, amikor az albérletről beszélgettünk.

Megkérdezték a kollegák, hogy most akkor mi lesz, ugye dolgozni fogok tovább, mert ha én elmegyek, akkor senki nem fog ott maradni. Én csak mosolyogtam, és megjegyeztem, milyen kis kedvesek, viszont másnap táppénzen leszek. Nagyon sok vizsgálat vár rám, és sajnos nem tudom összeegyeztetni a munkámmal.

Tovább olvasom

Erdő közepén

Párizs Nikoletta   2020. március 22.

Ahogy odaértünk a rendelőbe, én csak csodálkoztam. Azt szeretném megjegyezni, hogy privát rendelésre érkeztünk. Minden olyan más, mint Magyarországon. Sokat nem kellett várnunk, hamar behívtak minket. A professzor egy magas, jó kiállású, kedves, figyelmes, nagyon határozott, s vicces férfi volt. Kicsit beszélgettünk, majd odaadtam neki a Magyarországon kapott vizsgálati eredményeimet. Rögtön rávágta, hogy őt ez egyáltalán nem érdekli, újra megcsinálunk minden vizsgálatot, mert tisztán akar látni. Azokkal az eredményekkel szeretne dolgozni, amik ott, Ausztriában készülnek.

Persze, az ember maximálisan igazat adni neki, én sem csináltam volna másként a helyében, csak ott és akkor nagyon rosszul esett. Szerintem ezen a ponton kezdtem ébredezni, s szembesülni azzal, hogy mit is vállaltam. Elkezdett kattogni az agyam, hogy megint minden kezdődik előröl. Újra jön a mammográfia, a szövettan, majd kirázott a hideg, mikor eszembe jutott, hogy milyen fájdalmas volt a mintavétel.

Semmi más nem járt a fejemben, mint hogy én ezt az egészet nem akarom. Már arra sem figyeltem, hogy mit mondott a professzor, mert nem tudtam kikapcsolni az agyam. Igazából nem is értettem, hogy mit beszél, gondoltam mondja csak, én teret hagyok a kis hangoknak. Ezek azt suttogják, hogy: látod mekkora egy kis szerencsétlen vagy, azt se érted mit beszélnek, pedig az életedről van szó, de majd én megmondom, hogy mit csinálj.

Tovább olvasom

Az örökké tartó hálám Barbikámnak, s mindenki másnak is

Párizs Nikoletta   2020. március 16.

Mielőtt a történetem folytatódna, szeretném megkérdezni Barbikámat is.

Hogy vagy? Most…

Köszönöm szépen, jól vagyok.

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy elhagyod az országot? Mi volt akkoriban a jövőképed?

Főiskola után 2 évet dolgoztam Magyarországon. Sajnos nem találtam olyan állást, aminek segítségével tudtam volna tartalékot képezni, továbbá szerettem volna magasabb színvonalon élni.

Egyből sikerült megtalálnod a számításod, és ha nem, milyen út vezetett a célig?

Először sajnos nem sikerült a végzettségemnek megfelelő szakmában elhelyezkednem. Sok mindent el kellett viselnem a célig; amit néhány év múlva fogok elérni. Sokat kellett dolgoznom, és a stresszt is meg kellett tanulnom kezelni, amit a munka hozott magával.

Szerettem a vendéglátásban is dolgozni, sok emberrel találkoztam. Így utólag viszont be kell látnom, ez az időszak nem tett jót nekem, mert csak a munkáról szólt.

A cél felé vezető úton vagyok. Úgy tudtam idáig elérni, hogy elkezdtem irodai munkát vállalni (menedzserasszisztensként dolgoztam), és emellett külföldön képezni kezdtem magam. Beiratkoztam egy képzésre, majd a vizsga után azonnal sikerült olyan állást találni, ami érdemben közelebb visz a célomhoz.

Tovább olvasom

Tapasztalat

Párizs Nikoletta   2020. március 11.

Már több mint 2 hete fogyasztom a CBD olajat. Az észrevételeim nagyon leegyszerűsítve a következők.

  1. Napi 8-10 órát alszom folyamatosan, egyszer sem ébredek fel. Reggel teljesen kipihentnek érzem magam, így tehát hatékonyan regenerálódik a szervezetem. Sajnos az elmúlt 2,5 év során nagyon sok kezelésem volt, és ebben az időszakban messze nem volt részem „pozitív alvásban”.
  2. Gyulladáscsökkentő hatás. Áprilisban szeretnék kérni egy nagy labort, akkor majd meglátjuk, hogy milyen különbségek lesznek a korábbi értékekhez képest.
  3. A hölgyeknél minden hónapban eljön az a néhány nap, amit kevésbé szeretnek. Én különösen nem rajongok ezért az időszakért, mert nagyon szoktam görcsölni, erős fájdalmaim vannak. Ezzel kapcsolatban is teszteltem az olajat, és jelentem, tényleg működik. Nincs semmilyen tűnetem azokon a napokon.
  4. Nyugodtabb vagyok, kevesebbet stresszelek.
Tovább olvasom

Döntés

Párizs Nikoletta   2020. március 8.

Sétáltunk ki a kórházból, mikor elmondtam Katikámnak, hogy menni fog a vezetés, tehát szeretném hazafelé én irányítani a kis autómat. Gondolom látta rajtam, hogy minden rendben van, így elfogadta a döntésem. S miért volt fontos, hogy én vezessem a kocsim? Mert életem egyik nagy álma volt a jogosítvány megszerzése, s mert engem ez tölt. Beülök, élvezem a sebességet, nézem a csodálatos tájat, lehúzom az ablakot, érzem a szellőt, a napot a bőrömön, hallgatom a pillanatnyi állapotomnak megfelelő zenét, amit csak épp dúdolok, esetleg kiéneklem az összes fájdalmam, vagy pedig erőt gyűjtök. Úgy voltam vele, ha már ez sincs, akkor mi marad nekem?! Katikám ismer, így tudta, hogy erre szükségem van.

Amikor beértünk Sümegre, a bíztató szavai, valamint a mély lélegzetvétel, majd az erőgyűjtés után elindultam a családi ház irányába. Útközben eszembe jutott a Bakancslista című film. Amikor megtudták, hogy betegek, a család hogyan reagált, az, hogy akarom-e tudni, hogy kijövök-e ebből, maga az élet, az a bizonyos bakancslista. Még ami bevillant, hogy nekem kell erősnek lennem, nem hagyhatom el magam. Mert ha most megteszem, akkor lehet, hogy anyáék is elgyengülnek, s azt végképp nem szeretném látni, hogy a szeretett családtagjaim sírva fakadnak.

Tovább olvasom

Olaj

Párizs Nikoletta   2020. március 5.

Ahogy mondani szoktam, a „véletlenek” mindig alakítják az életünket. A mostani történet nagyon röviden a következő.

Épp a kórházból tartottam hazafelé, mikor bementem fogadott húgomhoz (Vikihez) a benzinkútra tankolni, s bekapni pár falatot. Közben persze őszintén, mélyen beszélgettünk. Jött egy úr, hadd ne részletezzem, hogyan állt meg. Mikor bejött, ránk nézett, csak mosolygott, majd beszélgetésbe elegyedtek Vikivel. Mint megtudtam, nagyon jó barátok, kölcsönösen segítik egymást. Mivel szimpatikus voltam, a férfi elhívott kávézni. Erre csak annyit feleltem: majd legközelebb.

Pár hét után elfogadtam a meghívást, találkoztunk. Őszintén beszélgettünk, s elmondtam neki, hogy beteg voltam. Másnap eljött hozzám, s hozott nekem a CBD olajából. Elmondta, hogy ezzel foglalkozik, s szeretne nekem segíteni. Átnézte a laborom, és az olvasottak alapján megmondta, hogy hány cseppet fogyasszak belőle.

Tovább olvasom

Remény

Párizs Nikoletta   2020. március 1.

Elérkezett az igazság pillanata, gondoltam magamban, mikor a tus alatt álltam, és készültem az orvoshoz. Millió gondolat kavargott a fejemben. Mi van akkor, ha csak egy ciszta? És akkor, ha jó-, esetleg rosszindulatú daganat? Melyik válasznál milyen úton fogok elindulni?

Tegyük fel, hogy minden rendben, akkor is ki kell vetetni, mert azt hallottam, hogy bármikor átfordulhat rosszindulatúba. És ha rossz? Nem, nem lehet az, ezt a terhet nem bírnám elviselni… Bárcsak túl lennék már ezen az egészen, mert a kételynél nincs rosszabb. Akkor legalább tudnám, amiről még sejtésem sincs.

De hát, ha minden rendben lenne, nem szaglásznának a kutyuskák, akik körbevesznek. Ekkor eszembe jut, hogy ezt nemcsak Zsuzsa mondta nekem, hanem az állatorvossal is sokszor folytattam elég érdekes beszélgetéseket, s egyszer ezt ő is megemlítette.

Tovább olvasom