Csavar

Párizs Nikoletta   2020. február 23.

Említést tettem arról, hogy a kis csavarok ezek után lépnek a felületre, azaz a blogba.

Mivel elég érzékeny, fájdalmas történet következik, s mert én is még csak most dolgozom fel a történetem az írás segítségével, megpróbálom a legkíméletesebben megjeleníteni a következő „fejezeteket”. Már amennyire lehetséges.

Nem mondom, hogy nem fogok könnyeket ejteni, s lehet, hogy belőletek is ezt váltom ki. Vagy mást, ki tudja. Ma már hálás tudok lenni azért, ha kijönnek, s végigfolynak az arcomon, mert tudom, ez is a feldolgozás és az elengedés része. Mert ugye az a célom, hogy a múltat magam mögött hagyjam, ahogy szerintem sokan mások is erre készülnek. Így hát látni fogjátok, hogy én hogyan csinálom, s ez tanulság, segítség lehet számotokra.

Tovább olvasom

Ismeretlen ismerős

Párizs Nikoletta   2020. február 16.

Előző heti bejegyzésem végén utaltam rá, hogy a harcolni, küzdeni tovább érzés teljes mértékben megállta helyét. Mint írtam, az új munkaadónk sok embernek nem volt szimpatikus, így szépen elkezdődtek a felmondások.

Szabadnapomon mindig Sümegre utaztam, meglátogattam a családom, egy-egy napot töltöttem a házikómban, majd visszatértem Ausztriába. Egyik alkalommal, amikor a hazatérés előtt a táskáimat pakoltam be a kocsiba, arra lettem figyelmes, hogy valaki magyarul kiabál, hogy: jé, egy magyar, ezek szerint te is magyar vagy? Végeztem a pakolással, becsuktam az autó ajtaját, és elnéztem a hang irányába. Mosolyogni kezdtem, s válaszoltam, hogy igen. Odajött hozzám egy férfi. Mosolygott, a kutyusa követte, majd bemutatkozott. Istvánnak hívták. Bemutatkoztam én is, viszont sokat nem beszélgettünk, mert indultam haza. Telefonszámot cseréltünk. Megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot, s mikor visszajövök, elmegyünk kávézni. Akkor még nem tudtam, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam meg, mikor igent mondtam. Nagyon vidám, laza embert képzeljetek el.

Pár napot töltöttem Magyarországon, aztán indultam vissza. Az említett felmondások okán a személyzet elkezdett cserélődni, én pedig egyre feszültebb lettem. Még jó, hogy ott volt nekem Isti, így néha kimozdultam arról a helyről, ami nyomasztott. Istinek volt egy kutyája, akivel nagyon megszerettük egymást; és kicsit el is kényeztettem.

Tovább olvasom

Változás

Párizs Nikoletta   2020. február 9.

Csináltam tovább az iskolákat, amiket kitűztem magam elé. Szerencsére nekem voltak, illetve vannak a legjobb mestereim, akikre bármikor számíthatok, ha elakadok az életemben, a feladataim megoldása során. Úgy éreztem mind testileg, mind lelkileg megerősödtem, s a dolgok kezdtek helyreállni körülöttem.

Eldöntöttem, hogy póthajat rakatok fel, mert ugye világ életemben problémám volt az egészségemmel, a külsőmmel, soha nem éreztem magam igazi nőnek. Kerestem, hogy milyen irányba kellene indulnom. Amikor tényleg büszke voltam magamra, így néztem ki.

Szerintem látszik a képeken az a boldogság, harmónia, ami előtte hiányzott. Meg ugye azt se felejtsük el, hogy ezek a képek a ciklusos láz után készültek. Rájuk nézve én nem mondanám meg, hogy milyen múlt van mögöttem, ahogy azt sem, hogy pár hónappal korábban, még az életemért küzdöttem.

Tovább olvasom

Betegség – második felvonás

Párizs Nikoletta   2020. február 2.

Felhívtam a természetgyógyászomat, és bejelentkeztem a lehető legkorábbi időpontra. Megkérdezte, hogy miért olyan sürgős. Elmondtam neki, mi történt velem az utóbbi időben, a hidegrázást, a lázat, s hogy az orvosok nem találtak semmit. Hihetetlen, hogy akkor dolgozott Hévízen, tehát sokat nem is kellett utaznom, s nagyon rövid időn belül mehettem. Akkor már tudtam, hogy jó helyen leszek, mert minden pikk-pakk összejött. Más dolgom nem volt, mint relatív türelmesen várni, tudván, hogy mi van mögöttem, s mi az, amit nem szeretnék a jövőmben.

Élveztem a pillanatot, biztonságban voltam, jókat nevettünk, ettünk, dolgoztunk. Végül elérkezett a nagy nap, mikor mehettem a természetgyógyászhoz. Szárnyaltam, türelmetlen voltam, már ha ott lettem volna is késő lett volna, de összeszedtem magam. Megérkeztem, a kabátomat, a cipőmet, a zoknimat félretettem, s felfeküdtem az ágyra.

Szokás szerint talpból vizsgált, és a tudtomra adta, amit kellett, úgy, hogy egy szót sem szóltam. Rengeteg vitamint íratott fel velem, amit be kellett szerezzek, majd elmondta, hogy sajnos a láz még vissza fog jönni. De ne aggódjak, mert maximum 38°C lesz, s a következő ciklusnál már megszűnik.

Tovább olvasom

Apró lépésekkel előre

Párizs Nikoletta   2020. február 2.

Pár hónappal ezelőtt elkezdtem az ugrókötelezést. A barátaim, ismerőseim tudják, értik miért csinálom. Nem tudom, mennyire olvasod a bejegyzéseim, a történetem, de lassan neked is nyilvánvaló lesz. Már csak egy-két bejegyzés, s a lényegre térek.

Mivel csodálatos tavaszi, napsütéses idő volt ma délelőtt, ami csalogatott ki a lakásból, újult erővel, hittel indulok neki a kihívásoknak, amiket állítottam magamnak, hogy végre visszatérjek a régi, ám valójában új életemhez!

Tovább olvasom