Legnehezebb lépés

Párizs Nikoletta   2020. április 26.

A második kezelést követően, pár nap elteltével egyedül indultam vissza Ausztriába. A szokásos vérvétel következett, s vártam az eredményt. Én, aki annyira féltem a vérvételtől, a kórházaktól, most megint megkaptam feladatnak, hogy nézzek szembe a félelmemmel. Szembesüljek csak vele, győzzem le végre.

Egyre jobban hergeltem magam. Mire kiértem Magyarországról, idegbeteg lettem. Nem tudtam elfogadni ezt a helyzetet, a tükör letakarva, s mivel nem tudtam levezetni a feszültséget, ami bennem volt, fogtam egy poharat, és a földhöz vágtam. Már annyira sok volt minden, s fogalmam sem volt arról, merre induljak tovább.

A poharat, pontosabban annak apró darabjait a földön hátra hagytam, majd két síróroham után gondoltam, ugyan a futáshoz már gyenge vagyok, sétálni azért még tudok. Ahogy fordultam egyet, ránéztem a Buddhás képre, majd a szoborra, s elindultam. Jó pár méter megtétele után elhagytam a házakat. Kiértem a mezőre, aztán az erdő szélére. Azon tanakodtam, hogy merre menjek tovább.

Tovább olvasom

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem

Párizs Nikoletta   2020. április 19.

A Magyarországon töltött néhány nap után anyukámmal indultunk vissza Ausztriába. Mind lelkileg, mind testileg készültünk az első kemoterápiára. Mit is mondhatnék, nem sokat aludtam a kezelést megelőző éjjel, ahogy anyu sem. Fogalmam sem volt arról, hogyan fog reagálni a szervezetem. Hallottam ezt-azt, de minden szervezet, ahogy az aktuális beteg számára kikevert szer is más és más. Bíztam magamban, s a felsőbb erőben.

Nagyon fáradtan ébredtünk. Igazából nem foglalkoztam vele, kávé, majd indulás. Gondoltam, a következő napokban bőven lesz majd időm pihenni, hiszen más dolgom sem lesz. Az első kezelésre Isti és anya jött velem.

Azt éreztem, hogy valamit majd ki kell találnom a kemókra, mármint elnevezést, hogy könnyebben „fogadja be” a szervezetem. Egy fiatal lánnyal kerültünk egy szobába, ő akkor kapta a negyediket. Isti segítségével beszélgetni kezdtünk, s ellátott sok fontos információval. Nekem 3 óra alatt folyt le a nedű, utána, átmosták a szervezetem, s még ott tartottak, figyelték, hogy nem lép-e fel allergiás reakció.

Tovább olvasom

Kézfogások

Párizs Nikoletta   2020. április 12.

A történetem folytatása előtt egy videóról írnék pár mondatot. Szeretném kicsit személyesebbé tenni az oldalt, mert tudom, hogy sokan olvassátok. Olyanok is, akik most léptek rá arra az útra, amit mi már végigjártunk. És hála az égnek, olyanok is, akik remélem, s azon imádkozom, hogy jó messziről kerüljék el ezt a kicsit sem könnyű utat.

Korábban említést tettem arról, hogy itt vagyok, segítek, ha úgy érzed, hogy szükséged van rá. Viszont azt is megtanultam, hogy mindenkinek más a feladata, s segíteni csak annak lehet, aki hagyja, illetve megkér rá. Nem tudom megígérni, hogy nem fogsz velem együtt könnyeket ejteni a soraimon, viszont azt is nagyon jól tudom, hogy ha így lesz, eljött annak az ideje, hogy felszínre törjenek az érzéseid, velük együtt pedig a könnyek.

Megnyugtatásul, mindenből fel lehet állni, ha igazán szeretnéd. Lehet, sőt biztos, hogy valamilyen formában változtatni kell az életeden. Igaz, hogy most egy kicsit nehéz sorokkal fogsz szembesülni, de ott lesz a csavar, a segítség, hogy én miként is dolgoztam fel a történetem. Érző ember vagyok, mint mindenki, csak egyre erősebb.

Tovább olvasom

Csűröm-csavarom

Párizs Nikoletta   2020. április 5.

Csűröm, csavarom, kis segítséggel haladunk tovább a blogban. Természetesen a történetem folytatódni fog, ahogy eddig is, most viszont szeretnék egy nagyszerű, segítőkész barátot, kollégát (Tamás) bemutatni, megszólítani. Ha a következőkben olvasható tudnivalók evidensek számodra, annak szívből örülök, viszont remélem, hogy azért új információval is tudunk szolgálni.

Az ismeretségünk úgy indult, hogy te kerestél meg engem. Ott és akkor miért gondoltad úgy, hogy dolgunk van/lesz egymással?

Bizony-bizony, valóban így indult. Azért kerestelek meg, mert megfogott egy jó pár gondolat, amit leírtál anno a Dr. Kollár Coaching oldalára. Ha jól emlékszem, az életről és a gyógyulásról szóltak. Azt gondoltam, szívesen megismerném coach-társamat, aki ilyet tud írni, gondolni.

Elég sok mindennel foglalkozol, ami szerintem nagyon izgalmas. Kérlek, röviden mutasd be magad, illetve a területeket, amikkel a mindennapokban kapcsolatba kerülsz.

Egy olyan életművész vagyok, aki a vászonra úgy tanít meg festeni, hogy nem kívülről viszed rá a festéket, hanem a képben belül segítek megtapasztalni az élet színárnyalatait, és segítek az ecsetvonások tökéletesítésében, hogy minél kreatívabb, önkifejezőbb legyen a festmény belülről kifelé tekintve. Ez az életművészet magában foglalja az intuitív motivációt, az életre nevelő képességet, a gyakorlatiasságot, a praktikumot.

Célom, hogy az embereket egyszerű, könnyen érthető és gyakorlatias módon tanítsam meg az élet és az egészség trükkjeire.

Diplomáimat gazdasági-élelmiszer mérnökként és dietetikusként szereztem. Üzleti és személyes coach, jóga-oktató, théta-healing és egyéb energiákkal alkotó, valamint egészségfejlesztő, illetve közepesen szarul barkácsoló vagyok.

Tovább olvasom