Betegség – első felvonás

Párizs Nikoletta   2020. január 26.

Megfázás. Kaptam antibiotikumot, azt kellett szednem. Annyit mondott az orvos, ha esetleg nem lennék jobban, keressem fel újra. A gyógyszer használt, így visszaálltam a munkába. Tudjátok, épp a felmondási időmet töltöttem, s nem akartam haraggal elválni, mert ki tudja, mit hoz a jövő.

A munkaadóim továbbra sem akarták, hogy elmenjek, de én hajthatatlan voltam. Katikám és a párom dolgoztak serényen, én közben ott ismerkedtem mindennel, hogy mire letelik a felmondásom, be tudjak állni. A főnökömék az utolsó pillanatig azt gondolták, hogy meg tudnak győzni, ezért nem kerestek mást a helyemre. Viszont úgy voltam vele, ez már nem az én problémám, hiszen időben tájékoztattam őket, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, lépni fogok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű szívvel hagytam ott őket, tudván, hogy mennyit köszönhetek nekik. Nem mellesleg ott volt a már többször említett családias légkör.

Az új hely nagyon tetszett, jól éreztem magam. A párommal dolgoztam együtt, Katikám pedig váltott minket. Jó kis csapat voltunk. Ahogy teltek-múltak a napok, egyre szerelmesebb lettem. A kedvesem, már hozzánk, Sümegre jött haza. Igazából a nap 24 órájában együtt voltunk. Hálás voltam mindkét főnökömnek, mert rendesek, segítőkészek voltak. Sajnos ezek a boldog napok sem tartottak örökké, mert a rosszullét visszajött.

Tovább olvasom

Próbatétel

Párizs Nikoletta   2020. január 20.

Mit is írhatnék a haza útról. Már nem aggódtam annyira, és talán ez volt a „baj”. Rossz kereszteződésnél fordultam el, a navigáció pedig szépben bevitt Bécsbe. Fogtam a fejemet, főleg mikor megláttam a villamosokat. Azt hiszem, leírhatom, hogy a magyar nyelv szépségeit kihasználtam abban a pillanatban, ha értitek, hogy mire gondolok. Úgy elkerekítettem, hogy magamra se ismertem. A magas épületek között megszűnt a GPS jele. Na mondom, végem van. Azt se tudom, hol vagyok, ez a csodás gép is feladta, így nekem se nagyon marad más választásom, mint feladni.

Gyorsan kerestem egy parkolót, hogy félre tudjak állni, mert célszerű lenne telefonos segítséget kérni. De kitől is? Mit mondjak, mikor azt se tudom, hol vagyok. Elővettem a cigimet, lehúztam az ablakot, s azon nevettem kínomban, hogy ezt megint megkaptam. Ugye kimondtam, hogy én se a pályán, se Bécsben nem merek vezetni. S láss csodát, mi történik? Hol járok? Bécsben, s a pályán. Na, akkor még egy félelmemmel megküzdöttem. Vagyis akkor jelenthetem ki ezt, ha végre valahára kikeveredek innen.

Miközben a cigit szívtam, újraindítottam a navit, ami folyamatosan azt mondogatta, hogy nagyon sajnálja, de nincs jel, ezért nem tud segíteni. Hát még én, hogy sajnálom, de azért jól elbeszélgettünk. Na, lássuk, kiszállok, megkérdezek valakit, de áh, úgyse tudnak segíteni. Mit csináljak?

Tovább olvasom

Új hely

Párizs Nikoletta   2020. január 12.

Indulás az állásinterjúra, majd utazás haza, Sümegre. Az elbeszélgetés sikeres volt, fel is vettek. Viszont a hotelben, az előző helyen még alkalmazásban álltam. Beatam a felmondásom, majd következett a felmondási idő letöltése. Azt még nem tudtam megmondani az új helyen, hogy mennyi idő lesz, de amint közlik velem, már jelentkezem is.  Megtörtént, s nyugtattak, hogy ne aggódjak, kaptam egy esélyt, várnak szeretettel. Kicsit megnyugodtam, ez nagyon kedves volt tőlük. Szerintem mindenkinek jól esett volna egy ilyen gesztus.

Eljött a nagy nap, mikor búcsút intettem az addigi útnak, s új irányt vett az életem.  Még mindig nem bíztam magamban. Találtam bőven hiányosságot, s olyan gondolatokkal indultam neki az új munkának, hogy mi lesz, ha nem leszek elég jó, s ezért kiadják az utam.

Már nem Bécsben dolgoztam, hanem a fővároson kívül, és elég kínkeserves volt a bejárás, de hát valamiért valamit. Azon járt az agyam, ha letelik a próbaidő, s esetleg megfelelek, akkor a későbbiekben veszek ki egy kis kuckót, amit a kinti otthonomnak nevezhetek. A próbaidőnek vége, megfeleltem. Mondjuk így utólag visszagondolva, még szép, hogy jól teljesítettem, hiszen adott volt a maximalizmus, és a megfelelési kényszeremet sem tudtam még felszámolni.

Tovább olvasom

Bécs

Párizs Nikoletta   2020. január 5.

Eldöntöttem, hogy elhagyom az országot. Magam mögött hagyok mindent, s nem végérvényesen, de néhány évre új életet kezdek egy új országban. Pontosan tudtam, hogy mi a célom, mi az, ami miatt nekiindulok a világnak. Az egyik feladatom a hitel visszafizetése volt, a másik pedig, hogy a sok bántás és csalódás, ami az évek alatt ért, végre a hátam mögé kerüljön. Gondoltam, ha egy új kultúrában merülök el, ha új emberekkel ismerkedek, akkor könnyebb lesz az életem. Kis lépésekkel, töretlenül haladni a cél felé, ez volt a terv.

Az induláshoz segítség kellett, hiszen abban a pillanatban, hogy kiteszem a lábam a biztonságot adó családi házból, elvész minden, ami addig melegséggel töltötte el a szívem. Nem lesznek ott a szüleim, nem tudnak segíteni, nem fogják megoldani az életem, vagyis már csak magamra számíthatok. Nem fognak simogatni, nem tudok majd hozzájuk bújni baj esetén. Nem tudok mélyen a szemükbe nézni, és nem lesznek hozzám bíztató szavaik. Véget érnek a közös kalandok, például nem lesz részünk közös ebédekben. A sok nevetés, egymás cukkolása, minden megszűnik, mert egy új, független életet kezdek. Egyedül.

Megtapasztaltam korábban, hogy mit kaphatok Magyarországon. Annál már csak jobb lehet máshol, mondjuk a szomszédos Ausztriában. Ahhoz, hogy valamire jussak ebben az életben, hogy talpra tudjak állni, ideje volt felvenni a mobilt az asztalról, és segítséget kérni. Fogtam a cigimet, a kávémat, kimentem a garázsba, és felhívtam László barátomat. Őszintén beszéltem neki arról, hogy mi történt velem, hogy milyen gondolatok járnak a fejemben, és arról is, hogy merre szeretnék tovább haladni az utamon. Ígéretet tett arra, hogy segít. Befogad, nála lakhatok, amíg találok munkát, és maradhatok, amíg a saját lábamra nem tudok állni (vagyis lesz elég pénzem kifizetni egy lakás bérleti díját). Megbeszéltük, hogy mikor tudok menni, ő pedig szeretettel vár. Hatalmas kő esett le a szívemről, maximálisan bíztam a barátomban.

Tovább olvasom