Vihar utáni napsütés

Párizs Nikoletta   2019. október 28.

Fogalmam sincs mennyi idő tehetett el addig, mikor aztán magamhoz tértem. Nem tudtam miért simogatom a szőnyeget, nem emlékeztem semmire. Az tűnt fel, hogy a földön fekszem törölközőben. Gondolkodtam, hogy mi történhetett. Eszembe jutott, hogy a telefonért rohantam, gondoltam gyorsan megnézem ki hívott. Kicsit naiv voltam. Felállni se tudtam. Annyira fájtak a lábaim, a csípőm, bármennyire akartam nem ment. Elkeseredtem.

Sírtam, mert ennyire nem tudok figyelni magamra, sírtam, mert nincs otthon senki, hogy segítsen rajtam, a tehetetlenségtől, s mert búcsút inthettem mindennek. Azt még nem tudtam milyen következménye lett az aznapi produkciómnak, de feladtam mindent, ami fontos volt nekem.

Közel 20 percet töltöttem a földön, jól kibőgtem magam, s azt mondtam, bármi történjen is, nem adom fel az álmaim. Fel kell állnom, fel kell hívnom az oktatót, hogy kicsit kések, s meg kell néznem, hogy ki hívott.

Tovább olvasom

Cég – negyedik felvonás

Párizs Nikoletta   2019. október 21.

Jó tudni! Ha látsz a bejegyzésben türkíz színű, alúhúzott szövegrészeket, bővebb információkért ne félj átkattintani a hivatkozott oldalakra.

Édesanya bejött velem, fogta a kezem. A hölgynek annyi kérése volt, hogy vegyem le cipőmet, a zoknimat, s feküdjek fel az ágyra. Nem mutatkoztam be, annyit azért az orra alá dörgöltem, hogy Nikoletta vagyok, de semmi többet.

Elmondta, hogy ő természetgyógyász és reflexológus. Nekem ez kínai volt, fogalmam sem volt arról, hogy mi az a tapreflexológia. A talpamból fogja kiolvasni, hogy mi a betegségem. Gúnyosan nevettem, na, gondoltam hova kerültem. Teljesen negatívan feküdtem ott.

A természetgyógyásznak annyi kérése volt, hogy amikor végzett, mondjam el őszintén, hogy volt-e olyan betegségem, amit ő felsorol. Beleegyeztem. Mindent elmondott, az összes betegségemről tudott. Olyan volt, mintha az orvosi papírom előtte lett volna, nem akartam hinni a fülemnek. Csodálkoztam, nem értettem.

Tovább olvasom

Cég – harmadik felvonás

Párizs Nikoletta   2019. október 14.

Jó tudni! Ha látsz a bejegyzésben türkíz színű, alúhúzott szövegrészeket, bővebb információkért ne félj átkattintani a hivatkozott oldalakra.

Ahogyan írtam a második felvonásban, sok minden bántott, amit a cégnél megéltem. Nagyon, elmondhatatlanul kaptam az ívet. Harcoltam az emberekkel, harcoltam magammal. Sehogy sem találtam meg a lelki békémet.

A napok teltek, a sérelmek gyűltek, egyre frusztráltabb lettem. Amilyen feladatokat korábban simán megugrottam, akkor már egyre nehezebben tudtam elvégezni. Elvesztem, már nem tudom, hogy ki vagyok, mit akarok.

A testem jelzett. Elkezdett fájni a fogam, vagy valamim, pontosan nem is tudnám megnevezni azt a pontot ahol fájdalmat éreztem. Gondolom ti is voltatok már úgy, hogy egy testrészetek, akár a fogatok fájt, s ez kisugárzott mindenhova. Nálam is ez volt.

Tovább olvasom

Cég – második felvonás

Párizs Nikoletta   2019. október 7.

Jó tudni! Ha látsz a bejegyzésben türkíz színű, alúhúzott szövegrészeket, bővebb információkért ne félj átkattintani a hivatkozott oldalakra.

Folytassuk ott, ahol az előző bejegyzés véget ért.

Hogy is fogalmazzak, a nénivel a vonaton történtek után mindenki megnyugodott. Mondanám, hogy én is, de ez nem fedné a valóságot. Annyira vártam, hogy beérjünk Pestre, mint még sosem. Ez új, még ilyen sem volt, a sok rossz megtapasztalás után azt várom, hogy oda érjünk.

Hát mi van velem? Most megzakkantam, vagy csak megint menekülni akarok ettől, illetve ebből a szituból?

Lényeg a lényeg, megérkeztünk. A vidéki kislány megint a fővárosban, viszont férfi társaságában mentünk, ami kis nyugalommal töltött el. Megérkeztünk a hotelbe. Már vártuk, mert szükségleteink voltak, amiket illő lett volna már elintézni.

Tovább olvasom