Hónap: 2022 június

Fogadjátok szeretettel e kis mesét, melyet korábban álmodtam meg, miközben az író iskolában tanultam. Írói pályafutásom egyik első szárnypróbálgatása ez a történet. Olvasd el, kérlek, és ha tetszett, örömömre szolgálna, ha másokkal is megosztanád.

Egyszer volt, hol nem volt egy szeretetreméltó család. A birtokon csodálatos gyümölcsfákat plántált a házaspár, mert Anna, a feleség nagyon szerette a virágokat. Ebből kifolyólag telis-tele ültette az udvart. Zöldellő fű közepén, a hatalmas tó mellett állt gyönyörű szép kicsi házikójuk. A férj minden nap kiment a mezőre dolgozni, mert ez boldoggá tette. Majd amikor ott végzett, iparkodott az állatokat ellátni, hiszen szívén viselte sorsukat. Sétálni vitte őket a mezőre, de bizony akadt olyan is, mikor megsimogatta őket. Ahogy mindennel végzett, sietett haza szeretett feleségéhez és kislányához.

A kislány és az anyukája elmondhatatlanul szerették a virágokat, az állatokat. Anyukája folyamatosan tanította az életre kislányát, Jázminkát, aki olyan 4 éves lehetett. Mindenük megvolt, amit szerettek volna, csak Jázminnak hiányzott valami. Miután kiment Annával a teraszra, rápillantott a virágokra, hatalmasat sóhajtott, de egy szót sem szólt. Anyukája figyelte lányát, várta, mikor mondja el neki, mi a sóhaj oka. A kislány viszont egy szót sem szólt.

Tovább olvasom

Napi szinten gyakorlom a hálát, hisz bőven van miért. Az egyik, és talán legfőbb okom rá, hogy meggyógyultam, és Isten továbbra sem engedi el a kezem. Ő és az én angyalkáim folyamatosan mutatják nekem az utat, amerre (még) dolgom van. Lehet, hogy adott pillanatban nem értjük, miért történik velünk az, ami, ám utólag az ember azért rájön. Így van ez a munkahelyemen is. Kaptam a jelzést álmomban arról, hogy dolgom van ott, így elindultam, nem foglalkozván azzal, ki mit mond vagy éppen gondol. Ahogyan minden világosodik ki előttem, már látom mi okból kell ott lennem. Rengeteget tanultam, tanulok a mai napig is. Miket tanultam? Szívesen leírom, hátha ezzel is segítek az embereknek, és persze ez is része az elengedésnek, amit ma fogok megtenni.

Azt követően, hogy összeszedem a kis darabkáimat, amik az egészből a le nem zárt párkapcsolatom miatt váltak ki, kikötök a munkahelyemen. Hálát adok Istennek azért, mert akkor az a munkaadó van ott, aki, és a jelenlétével segít nekem felállni. Igaz, ami igaz, soha nem beszélünk semmiről, még arról sem, hogy milyen szépen süt a Nap. Amikor elgyengültem ott volt mögöttem, egyébként hagyja felfedezni a céget, a rejtelmeit, és tiszteletben tartja a fejlődési ütememet. Nagyon jól képzett emberről beszélünk, aki pontosan tudja mi az a felelősségvállalás és támogatás.

Tovább olvasom

Az alább olvasható történet(szál) valós események alapján íródott, ám többek között dramaturgiai okokból fikciós elemeket is tartalmaz. Az írás egy logikusan felépülő eseménysort dokumentál, mely számos ponton terelő szándékú utalásokat tartalmaz. Ha észreveszed ezeket, talán éppen neked szólnak.

Bejelentkezek az Ams-re, azaz a munkanélküli hivatalba. Lépésem után hálát adok, hiszen ha csak egy kicsit is teszek azért, hogy előbbre jussak, már közelebb vagyok a fényhez. Aztán azon tűnődöm, miért nem vágok egyből a közepébe a dolgoknak, mire is várok tulajdonképpen? Beadom az önéletrajzom több helyre. Ennek kapcsán az jut eszembe, hogy Magyarországon miként van ez. Melyik a jobb, egy ilyen betegség után otthon ülni életem végéig, vagy visszakerülni a társadalomba. Itt az osztrákoknál 5 évre adják meg a rehabilitációs pénzt, s ha úgy látják, jobban vagyok, akkor visszaengednek a munkaerőpiacra.

Millió kérdés van bennem, persze még félelem is akad bőven, ám idővel minden megoldódik. A barátnőimmel sokat beszélgetünk, nagyon bíztatnak. A párom ekkor még velem él, de már nézegeti az albérleteket. Mint két idegen, úgy élünk egymás mellett. Miután elmondom a szeretteimnek, a barátaimnak, hova hívtak be állásinterjúra, mindenki ellenezni kezdi. Én viszont nagyon kíváncsi vagyok, azon töprengek, ha tényleg nem tudom csinálni, még mindig ott a hivatal mögöttem, segít nekem. Azért azt ne felejtsük el, hogy a terápiák, az operációk mennyi mindent kivesznek a szervezetből…

Tovább olvasom