Az elengedés elindítása, lezárása, és az új élet kiteljesedése

Párizs Nikoletta   2020. szeptember 13.

Hosszú és küzdelmes évek vannak mögötted, ennek történetét nagyságrendileg végig követhették a blog olvasói. Az írást egyértelműen terápiás eszközként használtad, szeretted volna lezárni életed eddigi szakaszát. Hogyan látod, sikeres volt a terápia, ténylegesen magad mögött tudod hagyni 40 év megpróbáltatásait?

Határozottan sikeres volt. Rengeteg kérdésemre érkezett válasz, és sokszor visszakaptam egy-egy szituációt, amit korábban nem értettem, hogy miért történt velem. Azzal, hogy a fogantatástól kezdtem a történet írását, fogalmazhatunk úgy, hogy megvilágosodtam. Már látom az összefüggéseket, megértettem a tanításokat, amiket kaptam, ennek okán igen, el tudom engedni a 40 évet.

Azt gondolná az ember, hogy a születés pillanatában minden rendben van egy gyermekkel, ám a te eseted is mutatja, hogy ez nem mindig van így. Életed korai szakaszában érezted azt, tudatosult benned, hogy már a startvonalnál hátrányba kerültél?

Sajnos akkor még nem. Ez is a megvilágosodás része volt. A „betegségem” alatt nagyon sok időm volt, amit tanulásra, nyomozásra, olvasásra fordítottam. Így értettem meg, hogy mennyire fontos nyugodt körülményeket „biztosítani” a baba születésénél. Számomra ez nem adatott meg, nagyon sok stressz ért, ami persze hatással volt eddigi életemre.

Nagyon mélyre most nem szeretnék merülni ebben a témában, tényleg csak egy rövid gondolat erejéig említem meg, amúgy is nagyon bonyolult. Minden születés egyedi az élmények, a hatások, a történések tekintetében.

Tovább olvasom

Távolodás

Párizs Nikoletta   2020. szeptember 6.

Szia Norbi, hogy vagy mostanság?

Soha jobban, bár az is igaz, hogy ez sok év munkájának eredménye. Az ember küzd a múlt terheivel és vágyja azt az állapotot, amikor a jól lét beköszönt, de nem tudja, hogy pontosan milyen lesz. Az utóbbi 10 évben voltak pillanatok, amikor a „víz” felett volt a fejem, így egy rövid időre megláthattam, milyen lehet majdan, ha egész testtel kint leszek. De hogy őszinte legyek, végül nem egészen olyan lett az élmény. Mármint, nagyon jó érzés végre a terhek, a belső nyomások (nagy része) nélkül lenni, de valahogy más megélni a belső békességet, mint amilyennek gondoltam.

1,5 évvel ezelőtt kezdtük meg a közös munkát, akkor én kerestelek meg, hogy segíts nekem. Hamar megmutatkozott, hogy én is tudok neked segíteni a kineziológia és az életvezetés által. A blog olvasói végig követhették életem utolsó néhány évének alakulását, láthatták a buktatókat, és azt is, hogy miként álltam fel az egyes szituációkból. A kineziológia révén belepillanthattam a te életedbe, ami az enyémhez hasonlóan nem volt hullámvölgyektől mentes. Miként élted meg az elmúlt 1,5 évet, milyen folyamat zajlott le benned, és mit gondolsz, hol tartasz most életed egészét nézve?

Ha röviden kellene válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy egy magas hegyre való feljutás végső hajrája volt ez számomra, és mint ilyen, olykor kicsit sem volt könnyű.

A tavaly május végi első alkalom után, amikor a kineziológia segítségével elkezdtük a további lelki tehermentesítésemet – hiszen ekkor már sok éve dolgoztam magamon –, egyértelművé vált, hogy közeledik életem egy új korszaka. Arról viszont sejtésem sem volt, hogy pontosan mi jön, és merre lesz előre.

Háromhetente egy-egy, olykor kettő új témát boncolgattunk, amik jellemzően évtizedekkel ezelőtti élethelyzetekhez kapcsolódtak. Furcsa volt az élmény, mert bár mélyre eltemetett dolgokról volt szó, a szituációk az évek alatt emlékképek formájában időnként előjöttek. Ez a tapasztalás megerősített abban a sejtésemben, hogy amit újra és újra és újra elővesz az ember agya, azzal a témával, emlékkel, bármivel még dolga van.

Tovább olvasom