Feltöltődés

Párizs Nikoletta   2020. augusztus 30.

Ez a vírusos időszak mindenkit nagyon megviselt. Szerencsére, ahogy a Facebookon kutattam, megtaláltam a Mikeefitness oldalt. Olyan boldog voltam, hogy a karantén ideje alatt irányított edzést lehet folytatni, köszönhetően az online videós segítségnek. Miklós nagyon kedves, megértő, segítő szándékú ember. Esténként tehát edzés volt, persze csak olyan intenzitással, amit a szervezetem aktuális edzettségében, akarom mondani edzetlenségében elbírt.

Ha edzésre adnád a fejed, ajánlom szeretettel Miklóst. Igaz, személyesen Bécsben, nem pedig Budapesten érhető el.

A reggeli kávézás közben megint bevillantak képek, érzések, ezeken eltűnődtem. Láttam magam előtt a szituációt, amikor ott vagyok a temetésemen, láttam magamat meztelenül megszületni és távozni. Elgondolkodtam azon, hogy amiért napi mondjuk 20 órában gürcölök, az minden itt marad a földi világban. Hiszen ha eljön a távozás ideje, semmit nem vihetek magammal. A testem itt marad, a lelkem száll tovább. Vagyis… Nem voltam elég pontos, mert ugye vihetek magammal „haza” emlékeket, érzelmeket, szeretetet, tapasztalásokat, de semmi többet, ami csak a fizikai világban értelmezhető. Hiába van csodálatos házam, autóm, ékszereim, ruháim, szexi fehérneműim, azok a testemmel együtt itt maradnak a földi síkon. Időközben rájövök, hogy felesleg ragaszkodnom bármihez is. Esetleg egyvalamihez, ez pedig a szabadságom.

Tovább olvasom

Korona, a boldogság előszobája

Párizs Nikoletta   2020. augusztus 23.

Mindenki aggódott, hiszen fogalmunk sem volt arról, mi fog történni ebben az új helyzetben. A döntést meghoztam, már csak annyi teendőm volt, hogy felhívjam anyáékat, és elmondjam, mire jutottam. Nagyon féltettek, a vírus, illetve a műtét utáni felépülés miatt is. Azt mondogattam, majd megoldom, nem vagyok én olyan buta, csak nyugodtan végig kell gondolnom a következő időszakot. A kis ördög persze ekkor is betámadott. Megijedtem, és mivel tudtam, folyamatos mozgásban kell lennem – mert ugye minden nap új nap, ami igencsak tartogatja a meglepetéseket –, ezért improvizálnom kell majd, amit régebben már megtanultam. Aztán elkapott egy negatív gondolat, és készítettem egy videót. Éreztem, hogy most jött el az idő, hogy a saját lábamra álljak. Ki is mondtam, s meg is kaptam a feladatot. A videóban elmondtam a szüleimnek, hogy milyen hálás vagyok a sok segítségért, és azt, hogy úgy érzem, menni fog ez már nekem. Talán emlékeztek is erre a videóra, mert a Facebook-oldalon meg lett osztva.

Mivel magamra maradtam, a bevásárlásról is nekem kellett gondoskodni. Felmértem, hogy nagyjából mennyi terhet bír el a szervezetem, s úgy indultam a boltba – mert ugye az orvos tanácsa alapján 1 kg-nál többet nem emelhettem volna. 1,5 hetente mentem, tehát jócskán tele lett a bevásárlókocsim. Az autómhoz érve kinyitottam a csomagtartót, amiben elhelyeztem nyolc táskát. Ezek révén a megfelelő arányban osztottam el a vásárolt termékeket. Láttam, hogy ez a szisztéma működik, így megnyugodtam. Elhittem, hogy egyedül is képes vagyok élni a napjaimat. Annyira vissza akartam találni a női energiák* varázsába, hát most gyakorolhattam. Örültem annak, hogy az volt a legnagyobb problémám, hogy a hűtőszekrény nem olyan gyorsan olvad le, mint szerettem volna. Szépen elkezdtem élni az új életem. Hálás voltam amiatt, hogy ha személyesen nem is, de a telefonon keresztül tudtam tartani a kapcsolatot a családommal, a barátaimmal.

Tovább olvasom

Szilikori

Párizs Nikoletta   2020. augusztus 16.

Ausztriai tartózkodásom alkalmával jelenésem volt a rehabilitációs ügyintézőnél. Elmondhatatlanul megkedveltem a hölgyet, szerettem hozzá menni. Többszöri felajánlás után végül eldöntöttem, hogy 3 hétre bevonulok a szanatóriumba. Fél évvel a beköltözés előtt le kellett adni az igénylést, mert sajnos sok a beteg ember, így időbe telik, mire mindenkit el tudnak helyezni. Gondoltam magamban, rendben is van az a fél év várakozás, addigra túl leszek az utolsó műtéten, és már tényleg csak a testem rehabilitációjára kell fordítani a figyelmemet.

A kontrollon hála az égnek, minden rendben volt. Ismét kezdtem elhinni, hogy tényleg meggyógyultam, és a sok megpróbáltatás után lelkileg is helyreállnak a dolgok. Csábított az alagút végén lévő fény, de megint egy labirintus közepén találtam magam, és annak rendje és módja szerint el is tévedtem.

Készültem az operációra, aminek már ismert volt az időpontja. Ez az utolsó állomás, ahol elvileg megkapom a szilikon implantátumokat a melleimbe, s végre magam mögött hagyhatok mindent. Szépen vettem az akadályokat, megküzdöttem a velem szembe jövő kihívásokkal, mígnem a soron következő vizsgálaton találtam magam, ahol röntgenfelvételt készítettek. Az altatás miatt fontosnak találták az orvosok, hogy ilyen módon nézzük meg, mi a helyzet odabent.

Tovább olvasom

Angyalok, segítők vezetnek engem

Párizs Nikoletta   2020. augusztus 9.

Elindultam Sümegről a tanácsadóhoz. Útközben szokás szerint képek villantak be a múltamból. Emlékszem, fiatalabb koromban a Szellemekkel suttogó volt a kedvenc televíziós sorozatom. Akadt olyan hétvége, amikor csak ezt néztem. Csodáltam a főszereplő hölgyet, mindenféle téren. Az autóban ülve feltettem magamnak azt a kérdést, hogy: hiszek a szellemekben, az angyalokban, és úgy egyáltalán, mit gondolkodok a reinkarnációról? Az emlékképek és a gondolatok cikáztak a fejemben, aztán arra ocsúdtam, hogy nem túl hosszú utam végére értem, ott állok új segítőm háza előtt.

Szeretném most megszólítani a segítőm, akivel ha nem is sokszor, de a legnehezebb pillanatokban találkozhattam.

A „véletlenek” mindig működnek az életünkben. A sorsnak köszönhetően találkoztam veled, ám akkor alig tudtam valamit arról, hogy ki vagy, mivel foglalkozol, és miként tudsz segíteni másoknak. Kérlek, mesélj kicsit magadról az olvasóknak.

Az Angyalok szerint a testi és a lelki probléma valójában abból ered, hogy a lelkünk megfeledkezik a Teremtővel való összeköttetésről. Gyermekkorom óta hiszem létezésüket. Látom és hallom Őket. Megtanítottak kérni. Megtanítottak elfogadni. Megtanítottak gyógyítani. Megtanítottak hinni a csodában.

Molnár Marianna, a Szeretet Kuckó megálmodója és alapítója vagyok.

Az anyagi világból pár éve kilépve újra az önkeresés és önmegvalósítás útjára léptem. Elindultam a „láthatatlan” világ felé. Elkezdődött egy mély belső utazás. Ez az utazás még mindig tart.

Aztán elérkeztem életem azon pontjára, ahol a magammal hozott tudás apró csiszolatlan részeit kell, hogy tökéletesítsem. Tanfolyamok, könyvek, rengeteg önmunka, mai napig tartó folyamatos tanulás. Mindezen kitartó munka eredménye lett a hozott és tanult technikák segítségével embertársaim gyógyítása, tanítása, saját életutak felfedezése, test – lélek – szellem egyensúlyának összehangolása.

Gyógyítói munkám mindennapi elengedhetetlen része: hálát adok az Úrnak, az összes égi segítőnek a „láthatatlan” világban. Hálás vagyok a családomért, minden emberért, akikkel a tiszta szeretet energiáján keresztül kapcsolódhatok. Hálás vagyok, hogy ilyen csodálatos életfeladatot kaptam.

Molnár Marianna vagyok, lélekgyógyász, angyalterapeuta, ThetaHealing konzulens, Masszőr – Lélekmasszázs.

Tovább olvasom

Hallucináció vagy valóság

Párizs Nikoletta   2020. augusztus 2.

Szerencsére sok szabadidővel rendelkeztem, így több időt lehettem a barátnőmmel. Elmondhatatlan, milyen mély beszélgetéseket folytattunk. Mindent megtettem, hogy segítsem őt, de nem volt hajlandó kijönni a mókuskerékből. Mikor már mást nem tudtam csinálni, sírva könyörögtem neki, hogy lépjen, mert ha nem teszi meg, távozni fog erről a világról. Jó dolog a szabad akarat, mindenki gyakorolja nap mint nap. Jó tudni, hogy mindig van választásunk máshogy dönteni, ha szeretnénk. Ám ő ragaszkodott, nem változtatott.

Borzasztó, szavakkal megfogalmazhatatlan számomra, hogy milyen látni, ha valaki nagyon nem jó irányba tart. Hiába szólok neki, hiába próbálok segíteni (hiszen megkért rá), nem mozdul. Maximum hajtja az igazát, amihez annyira ragaszkodik, pedig pontosan tudja, hogy nem jó, amit csinál. Ezt egyébként én is elkövettem.

Pontosan tudtuk, hogy mi fog történni, csak azt nem, hogy mikor. Bécsbe kellett mennem egy előadásra, ahova Barbi jött velem. Készítettünk néhány képet, amit a barátnőm szívvel megjelölt a Facebookon. Megbeszéltük, hogy másnap indulok Sümegre, az utána következő napon pedig elmegyek hozzá, és egy csodás napot töltünk majd együtt. Este még küldött nekem egy szívecskét, és írta, hogy mennyire szeret. Természetesen válaszoltam neki.

Tovább olvasom