Korona, a boldogság előszobája
Mindenki aggódott, hiszen fogalmunk sem volt arról, mi fog történni ebben az új helyzetben. A döntést meghoztam, már csak annyi teendőm volt, hogy felhívjam anyáékat, és elmondjam, mire jutottam. Nagyon féltettek, a vírus, illetve a műtét utáni felépülés miatt is. Azt mondogattam, majd megoldom, nem vagyok én olyan buta, csak nyugodtan végig kell gondolnom a következő időszakot. A kis ördög persze ekkor is betámadott. Megijedtem, és mivel tudtam, folyamatos mozgásban kell lennem – mert ugye minden nap új nap, ami igencsak tartogatja a meglepetéseket –, ezért improvizálnom kell majd, amit régebben már megtanultam. Aztán elkapott egy negatív gondolat, és készítettem egy videót. Éreztem, hogy most jött el az idő, hogy a saját lábamra álljak. Ki is mondtam, s meg is kaptam a feladatot. A videóban elmondtam a szüleimnek, hogy milyen hálás vagyok a sok segítségért, és azt, hogy úgy érzem, menni fog ez már nekem. Talán emlékeztek is erre a videóra, mert a Facebook-oldalon meg lett osztva.
Mivel magamra maradtam, a bevásárlásról is nekem kellett gondoskodni. Felmértem, hogy nagyjából mennyi terhet bír el a szervezetem, s úgy indultam a boltba – mert ugye az orvos tanácsa alapján 1 kg-nál többet nem emelhettem volna. 1,5 hetente mentem, tehát jócskán tele lett a bevásárlókocsim. Az autómhoz érve kinyitottam a csomagtartót, amiben elhelyeztem nyolc táskát. Ezek révén a megfelelő arányban osztottam el a vásárolt termékeket. Láttam, hogy ez a szisztéma működik, így megnyugodtam. Elhittem, hogy egyedül is képes vagyok élni a napjaimat. Annyira vissza akartam találni a női energiák* varázsába, hát most gyakorolhattam. Örültem annak, hogy az volt a legnagyobb problémám, hogy a hűtőszekrény nem olyan gyorsan olvad le, mint szerettem volna. Szépen elkezdtem élni az új életem. Hálás voltam amiatt, hogy ha személyesen nem is, de a telefonon keresztül tudtam tartani a kapcsolatot a családommal, a barátaimmal.
A koronavírust teljesen kizártam az életemből, hiszen nem akartam a félelem energiájában ragadni. Nem néztem televíziót, és rádióban sem hallgattam híreket. Minden másnap főztem, sok emberrel beszélgettem, írtam a blogot, így szépen telt az idő. Mikor éreztem, hogy jönnek a negatív gondolatok, elkezdtem azon tűnődni, hogy mitévő legyek. Szoktam mondani, Google a barátom, így nézelődtem, mivel is foglalhatnám le magam. Már annyiszor szembejött velem a jóga, gondoltam kipróbálom, ám a második alkalom után feladtam. Kerestem magam, és bármennyire szeretném, a jóga nem én vagyok. Szeretek mozogni, táncolni, futni, de ebben a furcsa, váratlan élethelyzetben nem tudtam; karantén és műtét is volt, ugye. De akkor mit csináljak?
Nézelődtem tovább. Ok, a következő legyen a meditáció. Mi bajom lehet, vagy megy, vagy nem. Amikor meditáció közben sírógörcs jött rám, elgondolkodtam, hogy szeretném-e ezt tovább csinálni. Igent mondtam magamnak. Tudtam, hogy még van bennem blokk, amit ki kell pucolni a szervezetemből.
Tanultam, olvastam, főztem, takarítottam, sétáltam. Úgy voltam vele, betartom a szabályokat, de azt senki nem tilthatja meg nekem, hogy egyedül kimenjek a mezőre sétálni. Nem akartam depresszióba esni annak következtében, hogy egyedül voltam, így kerestem a feladatokat. Sokat sírtam a meditáció és az írás közben, de éreztem, hogy minden egyes alkalom után tonnányi súly megy le rólam, és azt is, hogy egyre felszabadultabb vagyok. Végre újra nevettem, de egyértelmű volt az is, hogy ez még nem az igazi, szívből jövő nevetés.
A séták közben visszagondoltam arra, hogy amikor nagyon mélyen voltam, és semmiben nem voltam biztos, megkértem istent, mutasson utat, ha jó irányban tart az életem. Kitartok, mert végre boldog szeretnék lenni, s már tudom, a boldogság a félelem túloldalán van. Azt kértem, bíztatásul pillangók kísérjenek a séták alkalmával, vagy pedig madarak csoportját lássam magam előtt repülni. Ez volt a kapaszkodóm. Aztán mikor pillangók repkedtek mellettem az úton, első körben csak mosolyogtam, ám mikor rám szálltak, már hangos, boldog nevetésben törtem ki. Azóta a lepke az egyik kedvenc állatom.
Ahogy teltek a napok, egyre jobban nyitottam a kreativitás irányába. Nézegettem, mi az, ami tölt. Többször kaptam visszajelzést, hogy ebben nagyon ügyes vagyok. Alkotással is telt tehát az idő, amit egyedül töltöttem. Megtapasztaltam azt is, amit valahol mélyen eddig is tudtam: igazából nem szeretek egyedül lenni, társas lény vagyok. Amikor nincsen kihez szólni a reggeli vagy az ebéd elfogyasztása közben, vagy amikor megiszom a reggeli kávém, az annyira nem jó nekem. Lassan nyitni kellene a világ felé, és a bezárt szívcsakrámat is fokozatosan nyitni kellene. Azt is tudtam, érezni fogom, ha eljön az ideje, aztán megteszem a megfelelő lépést. Addig viszont dolgozom magamon, kiélvezem az énidőt. Hiszen másból sem áll a mostani életem, mint a magammal töltött időből.
Ahogy ott ültem az asztalnál, eszembe jutott, mikor a pesti tűzijátékos bejegyzést írtam. Sok pezsgő fogyott fogalmazás közben, mert máshogy nem tudtam volna leírni a gondolatokat. A barátaim azon aggódtak, hogy nehogy alkoholista legyen belőlem az írás miatt. Érdekes, hogy utána már nem volt szükségem, az alkohol „támogatására”.
Bevillant az is, mikor a pesti suli alkalmával, megkérdezte a mesterem, hogy miért szeretnék írni. Nem tudtam választ adni neki, most viszont be tudom fogadni a kérdést, és megjött a válasz is. Világ életemben írni szerettem volna, de elhittem azt, hogy nem vagyok rá képes. Beláttam, hogy az önismeretem korábban a béka segge alatt volt, most viszont már egyre tisztábban látok. Ahogy haladok a fény felé, szembesültem azzal, hogy ez a második legnagyobb félelmem. Hát úgy néz ki, ezt a félelmet is lassan, de biztosan el tudom engedni.
Sok olvasás, filmnézés, kutatás után, már tudom, mi a legnagyobb félelmem. Mint tudjuk, amitől félünk, azt szükségszerűen elénk fogja tenni az élet, hogy nézzünk szembe vele. Természetesen meg is kaptam, de erről bővebben még nem írnék, majd talán az utolsó bejegyzésben kitérek történetem e szálára is.
Tudom, hogy gondom van a kommunikációval. Félek kimenni az emberek közé, még nem érzem magam biztonságban ezen a terepen, s ha meg kell szólalnom idegen környezetben, leblokkolok. Ennek a feladatnak igyekeztem már nekimenni, ezért is készítettem egy-két videót. Lassan talán ezzel is megküzdök. Addig viszont maradok a szeretteim, barátaim társaságában, mert ott már nincs ilyen problémám. Mint mindennek, nyilván ennek is oka van.
A koronavírusos időszakban várt rám egy újabb kontrollvizsgálat. Ekkor már elhittem, hogy képes vagyok megoldani az életem. Az onkológus elmondta, hogy hála az égnek csodálatosak az eredményeim, a máj- és vesefunkciók is nagyon jók. A következő kontrollra már csak fél év múlva kell mennem. Ez volt az a pont, ahol ismét szívből tudtam nevetni, s a mellékhelyiségben örömkönnyek törtek elő. Végre! Köszönöm istenem, soha nem felejtem el a sok segítséget, amit tőled kaptam. Éreztem isten kegyelmét. Hatalmas megnyugvás volt bennem, s boldogan indultam neki a következő napnak. Újra nyitott voltam a hírekre, figyeltem, vártam mikor nyitják az országhatárokat, hogy indulhassak a szeretteimhez, Magyarországra.
A következő napom sem volt unalmas, mert mikor leültem az asztalhoz, eszembe jutott egy, az egyik kutyusommal kapcsolatos korábbi történet. Azt a döntést hoztam, hogy Virgi ivartalanítva legyen. Megtörtént a beavatkozás, majd utána Tamás (állatorvos) tudtomra adta, hogy ciszta miatt nem jött össze a kiskutya. Tamás rám nézett, megint megemlítette, hogy cisztája volt a kutyának. Csak mosolyogtam, értettem a célzást, s azt válaszoltam neki, hogy most volt kontrollvizsgálatom, nekem is van cisztám. Erről már többször beszéltünk, hogy Tamás megfigyelése alapján kutyus és gazdi között szoros kötelék alakul ki, mindkettő ugyanazon betegségben szenved. Érdekes észrevétel, s egyre többször jön elő, hogy igaza van. Persze ráhúzhatom azt is, hogy ez az egész véletlen.
Aztán, aznap még a laboromat is nézegettem, és a cukor kicsit magasabb volt, mint ideális lett volna. Eldöntöttem, hogy eljött az életmódváltás ideje. Mindenre nagyon figyeltem, de akkor még nem tudtam, amit most már igen…
* Említettem a női energiákat. Ha érdekel a téma, akkor A Nő 7 arca – Benned melyik női energia dominál? című cikket ajánlom figyelmedbe.