Fogantatás
Édesapám szokás szerit sokat dolgozott a munkahelyén, s nagyon fáradtan ért haza. Amikor meglátta édesanyámat, ahogy a kedvenc forró ételével, az ízletes, behűtött borral, mosolyogva, kedvesen, megértően, kommunikatívan várta haza, egyből feledésbe merült minden csalódása, dühe, fáradtság érzése, s azon volt, hogy ezt a csodálatos estét kiélvezze édesanyámmal. Elment kezet mosni, majd oda ült az étkezőasztalhoz.
Amíg vacsorázott, megbeszélték az aznap történt eseményeket, hogy kivel mi történt. Persze nyugodtan. Apukám kiélvezte a kedvenc étele ízét, minden falatot jól megrágott. Csak dicsérgette, majd amikor elfogyasztotta, leöblítette a zamatos borral. A végén már jókat nevettek, ahogy minden este ez történhetett.
Apukám odafordult a szeretett személyhez, hálás szívvel megköszönte a vacsorát, tudván, hogy a feleségének milyen napja volt, s mégis volt ideje kedveskedni a férjének, s hálát érzett minden másért, amit a vacsora közben kapott. Persze anyukám nem hagyta annyiban a dolgot, pontosan tudta, hogy mit szeretne, s nő létére nem is gondolkodott sokat a megvalósításon.
Odahajolt apukámhoz, nagyon sok puszit nyomott az arcára, és egyszer csak megcsókolta. Nem volt kérdéses a viszonzás. Egyre nagyobb vágyakozással estek egymásnak. Apukám megfogta édesanyám kezét, kézen fogva haladtak be a hálószobába. Azt hiszem, egy szeretettel, megértéssel, boldogsággal, szenvedéllyel teli éjszakát tölthettek együtt. Már csak azért is gondolom, mert anya nem is oly soká, bejelentette apukámnak, a bátyámnak, és a családnak, hogy megfogantam.
Mindenki nagyon boldogan fogadta az örömhírt, mert hát egy gyermek érkezése a családban egy csoda. Mármint normál körülmények között. Sok olyan embert ismerek, aki mit meg nem adna, hogy kisbabája lehessen.
Amint kiderült, hogy anyukám babát vár, azaz engem, nagyon odafigyelt magára, ahogy rám is. Nekem nem sok dolgom volt, egyszerűen csak élveztem a szeretetet, amit kaptam. Mindig simogatta a pociját, éreztem az ujjai gyengéd érintését magamon. Nagyon jókat ettem, ittam. Persze már akkor is az édességet kívántam, így nem győztek boltba rohangálni, hogy enyhítsék az édesség iránti sóvárgását. Biztonságba voltam, nagyon sokat aludtam, s ahogy telt az idő, fejlődtem.
A 12. hét után már nem embrióról beszéltek, hanem magzatról. Már 4 centiméter lehettem, a fejemtől a popsimig, és felismerhető emberi arcvonásokkal is rendelkeztem. A mozgásom élénkebb, kialakultak a külső nemi szervek, de sajnos még nem tudták biztosan megmondani, hogy fiú vagy lány cseperedik anyukám szíve alatt. A harmadik hónaptól növekedett anya pocija, és ekkor már igazán jókat ettünk.
A negyedik hónapban alszom, nyújtózkodom, nagyokat nyelek, szopom az ujjamat. Már 15-20 cm vagyok, és 170 grammot nyomok. Az ötödik hónapban 25-30 cm vagyok, és körülbelül 450 gramm lehetek. Ekkor már éreztetem, hogy vagyok. A 6. hónapban a bőröm elkezd vastagodni, a felszín alatt pedig kialakulnak az izzadásért felelős mirigyek. Már több mint 30 cm vagyok, s az 1 kilogrammot is elérhetem.
A hetedik hónapban már szabályozom a testhőmérsékletem, a testemen zsírpárnák jelennek meg, a tüdőm is fejlődik, és felnyílnak a szemhéjaim. A nyolcadik hónapban mára csontjaim megszilárdulnak, nő a hajam, körmöm, a bőröm rózsaszínű lesz. A kiválasztási funkcióim beindulnak (vese és a bélműködés). Készülődés a születésemre. Nyugodtan, biztonságban érzem magam. De várjál csak, valami történik! Jaj, mi történik, hol vagyok, anya merre vagy?!