Cég – harmadik felvonás

Párizs Nikoletta   2019. október 14.

Jó tudni! Ha látsz a bejegyzésben türkíz színű, alúhúzott szövegrészeket, bővebb információkért ne félj átkattintani a hivatkozott oldalakra.

Ahogyan írtam a második felvonásban, sok minden bántott, amit a cégnél megéltem. Nagyon, elmondhatatlanul kaptam az ívet. Harcoltam az emberekkel, harcoltam magammal. Sehogy sem találtam meg a lelki békémet.

A napok teltek, a sérelmek gyűltek, egyre frusztráltabb lettem. Amilyen feladatokat korábban simán megugrottam, akkor már egyre nehezebben tudtam elvégezni. Elvesztem, már nem tudom, hogy ki vagyok, mit akarok.

A testem jelzett. Elkezdett fájni a fogam, vagy valamim, pontosan nem is tudnám megnevezni azt a pontot ahol fájdalmat éreztem. Gondolom ti is voltatok már úgy, hogy egy testrészetek, akár a fogatok fájt, s ez kisugárzott mindenhova. Nálam is ez volt.

Tovább olvasom

Cég – második felvonás

Párizs Nikoletta   2019. október 7.

Jó tudni! Ha látsz a bejegyzésben türkíz színű, alúhúzott szövegrészeket, bővebb információkért ne félj átkattintani a hivatkozott oldalakra.

Folytassuk ott, ahol az előző bejegyzés véget ért.

Hogy is fogalmazzak, a nénivel a vonaton történtek után mindenki megnyugodott. Mondanám, hogy én is, de ez nem fedné a valóságot. Annyira vártam, hogy beérjünk Pestre, mint még sosem. Ez új, még ilyen sem volt, a sok rossz megtapasztalás után azt várom, hogy oda érjünk.

Hát mi van velem? Most megzakkantam, vagy csak megint menekülni akarok ettől, illetve ebből a szituból?

Lényeg a lényeg, megérkeztünk. A vidéki kislány megint a fővárosban, viszont férfi társaságában mentünk, ami kis nyugalommal töltött el. Megérkeztünk a hotelbe. Már vártuk, mert szükségleteink voltak, amiket illő lett volna már elintézni.

Tovább olvasom

Cég

Párizs Nikoletta   2019. szeptember 30.

Irány Sümeg, mutassuk csak meg, hogy ezt a feladatot is megoldjuk!

Az előző munkahelyemen magasabb pozíciót töltöttem be. Részt vettem a nyomtatók gyártásában, ellenőrzésében. A hibakódokat összeírva, vezetve, oda adtuk a mérnököknek az információkat, akik a legjobb minőség megalkotására törekedtek.

Emlékszem, Spanyolországból utazott hozzánk több mérnök, akik természetesen angolul kommunikáltak, és néha minket is megkérdeztek. Bután álltam ott az első napokban. Rájöttem, ha beszélgetni szeretnék velük, akkor bizony angolt kell tanulnom. Neki is álltam, nagyon jól haladtam. Aztán idő közben meggondoltam magam, felmondtam, s így indultam el egy másik úton, a depressziót magam mögött hagyva.

Valamit elfelejtettem írni a múltkori bejegyzésben. Párszor, számszerűen megnevezve háromszor vonattal utaztunk Pestre. Nem szerettem soha ezt a közlekedési lehetőséget, mert nagyon hangos volt. Viszont később már más okot találtam, ami miatt többször nem ültem fel rá.

Tovább olvasom

Kifutó

Párizs Nikoletta   2019. szeptember 23.

Jó tudni! Ha látsz a bejegyzésben türkíz színű, alúhúzott szövegrészeket, bővebb információkért ne félj átkattintani a hivatkozott oldalakra.

Elfoglalták a vendégek a helyüket. A hajunkat, sminkünket megcsinálták, odahozták a ruhákat, amiket be kellett mutatni. Mindenki izgatott volt, ahogy én is. Nagyon szerettem volna bizonyítani, első körben magamnak, meg persze a szüleimnek, s a világnak, hogy a történtek után is megállom a helyem.

Emlékszem, amikor szólítottak minket, még bohóckodtunk a háttérben, nevetgéltük, majd egyszer csak elindultunk. Elmondhatatlanul büszke voltam magamra, mert teljesült az álmom.

Emelt fejjel közlekedtem a kifutón, aztán mikor anyáék előtt lépdeltem, kifordultam, kacsintottam, küldtem nekik egy puszit, mosolyogtam, s indultam tovább. A kifutó közepén rögtönöztem, épp macskajárásban vonultam végig, mikor megálltam, s a kendőt lekaptam magamról, ami körbe volt tekerve a testemen. Fordultam, majd kidobtam anyáéknak.

Ruhákat, harisnyákat, fehérneműket, mutattunk be. Imádtam minden pillanatot, sok pozitív visszajelzés érkezett. A bemutatónak vége lett, indulás haza, vissza a megszokott környezetbe.

Tovább olvasom

Pesti éjszaka

Párizs Nikoletta   2019. szeptember 18.

Kocsiba be, s indulás. Mindenki nagyon boldog volt, kivéve engem. Nem tudtam elfelejteni az első megérzésem. Tudtam, hogy történni fog valami, de akkor még fogalmam sem volt semmiről.

Az út hosszúnak tűnt, elvégre kb. 170 km-ről beszélünk, és a hangulatom sem volt a helyzet magaslatán. Ahogy figyeltem a többieket, jókat nevettek, beszélgettek, csak én éreztem magam kakukktojásnak. Viszont próbáltam nem mutatni az aggályaimat, hagytam, hogy ők jól érezzék magukat. Mosolyogtam, néha szóltam valamit, de a gondolataim teljesen máshol jártak. Mindegy, mindenből hozzuk ki a legjobbat, lesz, ahogy lesz, s elhessegettem a gondolataimat.

Lassan beértünk Pestre, a kicsi leány (azaz én) izgatott volt. Na, a vidéki kislány felkerült a fővárosba, most kiélvezi minden pillanatát. Elképzeltem a tűzijátékot, milyen csodálatos lesz, a színek kavalkádja, a hangok, olyan emberekkel leszek, akiket szeretek, megélni ezt a varázst. Mekkorát fejlődött a világ, hogy már ebben is lehet gyönyörködni, gondoltam a fények alatt egy hatalmasat táncolni. Egyre jobban begerjesztettem magam a pozitív megtapasztalás irányába.

Tovább olvasom

Becsuktam a kaput

Párizs Nikoletta   2019. szeptember 9.

Bezártam a kaput, még visszapillantottam rá, ő ott állt, úgy tűnt, hogy elgondolkodott valamin, köszöntem, s intettem. Becsuktam a bejárati ajtót, de titokban lestem, néztem, ahogy elhagyja a házunkat. Elkanyarodott jobbra, s egyszer még visszapillantott. Furcsa érzés tört rám, ilyet még sose éreztem.

Még másnap is a fiú és a történtek hatása alatt voltam. Hol madarat lehetett fogatni velem, hol sírtam volna. Viszont hittem, bíztam a legjobban. Azt mondogattam magamban, az nem lehetséges, hogy csak pár órát adott nekünk az élet. Annyira csodás volt minden, mintha csak álmodtam volna.

A vasárnap gyorsan eltelt, másnap irány az iskola. Felszálltam a buszra, és nem tudtam kiverni őt a fejemből. Már nagyon vártam, hogy a tanításnak vége legyen, és indulhassak haza, hátha ott lesz a buszmegállóban, engem vár. Hatalmas csalódásomra nem így történt. Szomorúan ugyan, de elindultam haza. Az elkövetkező pár nap is így telt el.

Tovább olvasom

Szerelem

Párizs Nikoletta   2019. szeptember 2.

Ahogyan előző bejegyzésemben említettem, haladunk tovább az utamon, az élettörténettel, természetesen kis csavarral. Persze minden léptemről nem fogok írni, csak a lényeges információkat szeretném megosztani veletek. Nyilván ennek is, mint mindennek, oka van.

Talán tudjátok, már ha írtam, illetve beszéltem róla, mit is tanultam. Nagyon szeretem az új szakmáimat, mert sok mindenre rájöttem, mikor és mit hibáztam, már ha hibáztam az elmúlt éveim során.

Azért kezdtem el írni a blogot, mert segítség lehet nektek, illetve mondhatnám gyógyító írásnak is. Nem is olyan régen vásároltam egy könyvet, aminek címe Gyógyító írás – Ha fáj a történeted, és a James W. Pennebaker, John F. Evans szerzőpáros műve.

Tovább olvasom

Alternatív terápiás módszerek, gyógymódok

Párizs Nikoletta   2019. augusztus 26.

A múlt heti bejegyzésben említést tettem arról, hogy összeszedek pár lehetőséget azzal kapcsolatban, hogy ha úgy érzed, megrekedt az életed, merre érdemes elindulnod. Már persze, ha szeretnél elindulni…

Egy kérdést viszont tisztázzunk: mennyire hiszel az alternatív terápiás módszerekben, gyógymódokban? Azért kérdem, mert először e vonalon írnék néhány lehetőséget, s utána haladunk tovább a másik irányba.

1.) Aromaterápia

A terápia lényege, hogy különböző, többnyire növényi eredetű illóolajat használnak. Kenőcsökkel, párologtatással, inhalálással kerülnek a szervezetbe a hatóanyagok, a bőrön illetve a nyálkahártyán keresztül.

2.) Agykontroll

Tovább olvasom

Kommunikáció

Párizs Nikoletta   2019. augusztus 19.

Köszönöm szépen még egyszer Norbi a válaszaid.

Már kicsit nagyobb léptekkel, s célirányosan haladnék előre a történettel. Szeretném kihangsúlyozni, ez az én életem, történetem, hibáim, tapasztalataim, gondolataim. Van vagy lesz olyan, ahol hasonlóságot véltek felfedezni, de ez remélhetőleg csak a pozitív tapasztalásokra vonatkozik.

Most leszögezném, hiszem, hogy a lélek betegíti a testet, s természetesen ebben az irányban halad tovább a blog.

Összeszedem a következő hétre, milyen lehetőségek vannak, amikkel az ember tud élni, ha úgy érzi, megrekedt az élete, boldogtalan, és javítani szeretne a körülményein. Ami a legfontosabb, hogy be kell látnia, valami nem működik. Tudom, hogy nem egyszerű, de amíg nem ismeri fel valaki, addig javítani sem tud rajta.

Én tudatosan figyelem a jeleket, amiket kapok, és folyamatosan dolgozom magamon. Viszont még mindig nem tudom azt a bizonyos fényt úgy mutatni, ahogy szeretném, ám lassan elérem a 100 százalékot, s ti tanúi lehettek. S amiben reménykedem, egy kis segítség is lesz, mert azt szeretném, ha több boldogabb ember élne itt a Földön.

Tovább olvasom

Kérdezz-felelek Norbival

Párizs Nikoletta   2019. augusztus 12.

Kedves Norbert, üdvözöllek!

A legelső, amit szeretnék neked mondani: nagyon hálás vagyok a kitartó, az alázattal teli, a korrekt segítségnyújtó munkádért. Tudom, hogy sok bosszúságot okoztam, néha nem voltam a toppon, amikor segítségemre siettél, de mindent megtettél azért, hogy ez a blog, és sok minden más létre jöhessen. S a mai napig támogatod a blog működését, amit szintén köszönök!

Az első kérdésem hozzáad az, hogy mikor születtél?

1983 szeptemberében születtem, a szűz jegy utolsó napjaiban.

Előbbi azt jelenti, hogy ha nem is sokat, de egy kicsit még éltem a régi rendszerben. Ennek nem politikai, közéleti értelemben van jelentősége számomra, sokkal inkább az élmények vonatkozásában. Számos termékkel kapcsolatos emlékkép él bennem, bár már csak halványan. A termékek már rég nem kaphatók, a személyek, akikhez kapcsolódnak, már nem élnek.

Utóbbi, a szűz jegyben születés pedig azt jelenti, hogy számos olyan vonással rendelkezem, ami egyszerre lehet áldás és átok. Az én feladatom, hogy kitaláljam életem egésze során, melyikkel mit kell, vagy éppen lehet kezdeni.

Tovább olvasom