Nyaralás
Az idő telt, az esküvő közeledett. Csodálatos zöld színű ruhát választottunk. Az érzelmek tomboltak bennem, de megpróbáltam visszaszorítani őket, mondván nem hagyom, hogy ezt a csodálatos napot elrontsák. Dolgoztam, de mellette már nagyon készültünk. A sors fintora, hogy a munkaadóm is hivatalos volt az esküvőre. Gondolhatjátok, mit éreztem mikor megtudtam. Érezd jól magad, mikor ott lesz az a személy is, aki megnehezíti a napjaidat. Mindegy, gondoltam magamban, ura leszek a cselekedeteimnek.
Eljött a nagy nap, készültünk. Reggel még elmondtam egy imát. Kértem az égiek segítségét, hogy adjanak erőt ahhoz, hogy a negatív érzéseket ha nem is tudom ott és akkor leküzdeni, illetve a megbocsájtásig nem tudok eljutni, legalább arra a pár órára félre tudjam tenni.
Szép volt az esküvő, jó volt nézni a fiatal párt, olyan boldogok voltak. Ahogy ott ültem, körbenéztem, anyáékra pillantottam. Láttam, ahogy édesanyám elérzékenyült, s a könnyeit törölgeti. Sajnos még tudom, de remélem, hogy egyszer átélem, megtapasztalom, milyen érzés az, amikor a kicsi kis csemete, az imádott gyermek kirepül a családi fészekből. Egyben szívszorító, boldog, nyugodt, kicsit aggodalommal teli, büszke pillanatnak gondolom. Szerintem ilyen érzések lehettek édesanyámban.
Mielőtt az étterembe mentünk, bátyám és újdonsült felesége galambokat röptettek. Megható volt, a szabadság, a boldogság jutott eszembe. A párom egyéb okok miatt nem kísért el a nagy napon. Mint mindennek, nyilván ennek is oka volt.
Ahogy közeledtünk az étteremhez, hallottuk a vigadós zenét. Teljesen felpörögtem, mert imádok táncolni, és az sem mellékes, hogy az ifjú párnak nagyon jó énekest sikerült választania. Már az ajtóban nekiálltam ropni, sugárzott belőlem is, ahogy mindenkiből a boldogság. Bátyámék sokáig nem vártak a nyitótánccal, viszont az egybegyűlteknek is fel kellett állnia, és részt kellett vennie a táncban. Ez nagyszerű ötlet volt.
Többször hazaugrottam az éjjel folyamán a kutyusok miatt, mert kicsit aggódtam. Korábban még soha nem voltak egy egész napra egyedül hagyva. Ez nálunk természetes, hiszen ők is családtagnak számítanak. Arról nem is beszélve, hogy egy idő után levettem a koszorúslány ruhát, és átöltöztem egy csinos, de kényelmesebb ruhába.
Boldogság töltötte el a testem összes porcikáját. Sokat nevettünk, ettünk, ittunk, hatalmasakat táncoltunk, tehát csodálatosan alakult az este. Aztán egyszer csak odalépett hozzám a munkaadóm, s meglepetésemre felkért táncolni. Szerencsére jó neveltetésben részesültem, és több volt bennem akkor a pozitív, mint a negatív, így igent mondtam. Mosolyogva táncoltam végig azt a jó hosszú számot…
Úgy hajnali 4.00 magasságában elköszöntem, és minden jót kívántam az ifjú párnak. Ekkor a násznép még javában táncolt. Nekem viszont muszáj volt mennem, mert a nappali pihenés nem az erősségem, és ha indulok, délig azért tudok pihenni. A szüleim állítólag reggel 6.30-kor értek haza, addig tartott a buli. Sajnáltam, hogy nem maradhattam a végéig, de hát pénzzel bántam a benzinkúton, ebből adódóan pihenésre volt szükségem. Szerintetek mennyire sikerült kipihenni magam?
A párommal eldöntöttük, hogy amint igent mondanak, a hitelkérelmemre elhagyjuk az országot. Először elmegyünk egy hatalmasat nyaralni (ki is néztük, hogy hova szeretnénk utazni), majd munkát keresni Németországban. A társam már ott dolgozott, számomra kellett tehát valami megoldást találni.
Szinte hihetetlen, de igent mondtak a benyújtott dokumentumokra, így véglegesen kimondtam, hogy elég volt. Vártam a kiutalást. Közben arra az elhatározásra jutottam, hogy abban a pillanatban, hogy megérkezik a pénz a számlámra, már adom is be a felmondásom, majd megkezdem az új életem. Ám a baj megint közeledett. Kaptam a jeleket, amiknek a megfejtése nem jött össze. Ismét elkezdett remegni a testem, a kezeim. Megindult a „nyomozás”, és sajnos a laborom elég pocsék lett. Viszont az utazás már be volt fizetve.
Mentem anyával a bankba, ahol várakozni kényszerültünk. Helyet foglaltunk egy idős néni mellett. Anyuskám ismerte őt, így beszélgetni kezdtünk. Akkor még nem értettem, csak megütötte a fülem a néni azon mondata, hogy nyilván oka van annak, hogy miért pont akkor érkezett a betegség. A sors így jelzi, hogy nem jó úton járok, álljak meg, és gondolkodjak. Valahova nem kell odaérnem, improvizáljak. Igen ám, csak azt nem tudtam, hogy nyaralni nem kellene elindulni, vagy pedig Németországba, hogy új életet kezdjek. A hölgy többet nem közölt velem. Rendben, akkor idővel úgyis megtudom.
Elindultam az endokrinológushoz, elmondtam neki, hogy hova készülök, mennyi időre, majd oda adtam a labor eredményem. Nem tetszett neki, amit látott. Megint az eget verte a pajzsmirigyem, ezért emelte a gyógyszeradagomat. Közölte velem, hogy nem enged el nyaralni, mert abba bele is halhatok. Ilyen adatokkal, hogy én elmenjek 40-45 °C-os helyre, 15 napra, na, az nem fog menni. Mondtam neki, hogy már minden be van fizetve, nem hiszem el, hogy nem találunk valami megoldást. Addig beszélgettünk, míg meg tudtunk egyezi.
Beadtam a felmondásomat, ezt követően pedig tűkön ülve vártam az utolsó munkanapot, és az utána következő közös nyaralást. Meglátogattam a munkanélküli hivatalt, regisztráltam.
A napok teltek, a nyaralás időpontja közeledett. Én mindig időben össze szoktam pakolni a bőröndbe, de akkor valamiért nem ment. Nem tudtam megfogalmazni, hogy mi van bennem, miért nem teszem. Hamarosan jött a megérzés, hogy nekem nem kell nyaralni menni.
Indulás előtti napon a konyhában ültem, fogtam a fejem, s közöltem anyáékkal, hogy otthon maradok. Addig mondták az érveiket, míg végül hagytam magam meggyőzni, de a pakolás továbbra sem ment. Egyre hatalmasabb erővel tört rám a megérzés, és azt mondta, hogy: ne csináld! Ezt hallottam belül, ezt éreztem, de kérdem én, mit ne csináljak? A válasz nem érkezett meg, így az utolsó pillanatban beszórtam a ruhákat. A párom izgatott volt, én pedig ideges. Fogalmam sem volt, mi vár rám, s lássuk be, nem a szomszédba mentünk. Thaiföld volt a kitűzött cél. Bangkok 5 nap, majd Koh Samui 10 nap.
Elérkezett a másnap, ölelgetés, szeretgetés, aztán indulás Bécsbe, onnan tovább repülővel. Életem első repcsis utazása volt, persze, hogy ki voltam. A fel- és leszállást hogyan fogom bírni? Télből a nyárba? És ugye a doktor se nyugtatott meg, az első megérzésről nem is beszélve. Mindegy, majd lesz valahogy.
Éjjel mentünk. Sokan aludtak, nekem viszont ez sem ment. Aztán az utolsó 1 órában szépen lassan mindenki nekiállt vetkőzni a gépen, csak én ültem ott, mint egy rakat szerencsétlenség. Amikor kiszálltunk a gépből, s megcsapott a meleg, akkorát nevettem magamon, s a szerencsétlenségemen, amit elmondani nem lehet.
Az első 3 nap csodálatos volt, de aztán épp Bangkokban sétáltunk, amikor a párommal nagyon összevesztünk. Úgy felrántottam magam, s őt is, hogy ott hagytam. Vissza akartam sétálni a hotelbe. Gondoltam, egy kis alkohol segít megnyugodni, majd utána tudunk érdemben kommunikálni. Ez elég felelőtlen viselkedés volt. Egy szőke, vékony, kisminkelt, csinos, miniszoknyás hölgy elindul, neki a sötét utcáknak. Nem vártam a páromtól, hogy utánam jöjjön, a szobában majd úgyis találkozunk. Felvértezve, idegesen haladtam előre. Szerencsére a tájékozódó képességem remek, hamar vissza találok a hotelbe.
Sétáltam előre, a gondolataim, a dühöm, a haragom minden másról elterelte a figyelmem. Ahogy egyre beljebb értem egy sötét sikátorba, 5 férfi észrevett. Ott nagyon megijedtem, éreztem, hogy néznek, s valamit beszélnek, amit én nem értettem. A könnyeim potyogtak, nem tudtam mitévő legyek. Hátat nem fordíthatok nekik, előre az irányukba nem kellene tovább haladnom. Szidtam magam, mert ugye a jelek jöttek, de hát minek is hallgatni rájuk?! Ott álltam, figyeltem, akkor már körbe néztem, kerestem a kiutat a szituból, ami nem volt. Lassan elfordítottam a fejem, kerestem a párom, de nem láttam sehol. A magyar nyelv szépségei, már ha értitek, hogy mire gondolok, Á-tól Z-ig szerepelt minden.
Az elveszett, elesett, törékeny fiatal lány ott állt a sötétben, a szemek rá szegeződtek, s nincsen merre tovább. A könnyeim folytak, egyre jobban féltem. Aggódtam, hogy mi lesz, ha elindulnak irányomba, mégiscsak öten vannak, én viszont egyedül. Túlélem, megerőszakolnak, vagy jön a párom, s kiment onnan? Nekiálltam ostorozni magam, s lássuk be jogosan.