Operáció előtt és után

Nikoletta Párizs   2020. július 5.

Pár óra elteltével arra lettem figyelmes, hogy beszélnek körülöttem. Minden erőmet összegyűjtve nyitogatni próbáltam a szemem, de elmondhatatlanul fáradt voltam. Aludni, aludni, aludni… Ez járt a fejemben, s minden porcikám, minden egyes sejtem ezt kívánta. A szavakat, a mondatokat egyre hangosabban, egyre közelebbről hallottam, s úgy éreztem, mintha valaki fogná a karomat. Azt kérdezték tőlem, hogy: „Minden rendben? Hogy van?” Álmos vagyok, aludni szeretnék… Megtudtam, hogy az őrzőben vagyok, s mivel mindent rendben találtak és a megfigyelési idő is lejárt, visznek vissza az osztályra.

Már az osztályon feküdtem az ágyamban, amikor elnéztem jobbra, és rápillantottam a másik ágyra, ahol megláttam a magyar hölgyet. A körülményekhez képest jól volt. Vártuk a professzort, tudni szerettük volna, hogyan alakult az operáció. Megkaptam a szilikont, vagy csak az expandert sikerült behelyezni? – ez foglalkoztatott.

Másnap reggel megérkezett a professzor. Mint kiderült, sajnos nem tudta behelyezni a szilikont, jobbnak látta, ha első körben expandert kapok. Szavakkal nem tudom kifejezni, mekkora csalódás, lelki fájdalom lett úrrá rajtam. Nem is a nőiességem miatt, hogy elveszett (hiszen a szorító kötések miatt nem láttam magam), hanem azért, mert azzal kellett szembesülnöm, hogy a küzdelmes időszaknak koránt sincs vége, a java még csak ezután következik. Annyira sírhatnékom volt, legszívesebben kimenekültem volna a világból. Ám amint megpróbáltam felülni, észrevettem, hogy mindenhonnan csövek lógtak ki belőlem, s akkora fájdalmat éreztem a műtét helyén, hogy még felhúzni se tudtam magam.

Tovább olvasom

Otthon, édes otthon

Nikoletta Párizs   2020. június 28.

Megérkeztünk a szigetre. A kísérő hölgy elmondta, hol tudunk helyet foglalni, melyik napozóágyak közül lehet választani. Elindultunk felfedezni a szigetet, ahol csodás volt a kilátás, s nagyon meleg volt az idő.

Gondoltuk, először elmegyünk a mellékhelyiségbe, majd utána megnézzük a tengerben élő csodás halakat, korallokat, s még ki tudja mit. Igen ám, csak akadt egy kis probléma. Ahogy bementünk a mellékhelyiségbe, hogy átöltözzünk és kicsit „rendbe szedjük magunkat”, észrevettem, hogy az egy éve nem létező menstruációm várható.

Azt említettem már korábban, hogy a kezelések miatt a hormonháztartás felborul, így nem kell megijedni, ha kemoterápia alkalmával nem jelennek meg azok a fájdalmas napok a nőknél. Én mindig nagyon görcsös voltam, hatalmas fájdalom kísérte végig azt a néhány napot. Szóval kifejezetten élveztem, hogy nincsen menstruáció, és nyilván nem is gondoltam rá, hogy épp a nyaralásunk alatt fog megjönni. Viszont mivel alapos nő vagyok, mindig van a táskámban minden, mi ilyenkor szükséges.

Tovább olvasom

Bazár, s a félelmek

Nikoletta Párizs   2020. június 22.

Délután a part felé tartva leszólítottunk egy taxist. Megbeszéltük vele, hogy este egy bizonyos időpontban jöjjön vissza értünk, mert szeretnénk megnézni a bazárt. Kíváncsiak voltunk rá, mert ott érhető tetten Egyiptom másik arca. Az, amit az előző bejegyzésben már említettem.

Csapjunk bele a lecsóba – gondoltuk a csajokkal. Igen ám, csakhogy ismét nyugtalanságot véltem felfedezni magamban. Ezt a többieknek nem mondtam, csak figyeltem a reakcióimat. A parton jól éreztem magam. Szeretem a tengert, hallgatni a hullámok morajlását, a napot, ami fényt hoz az ember életébe, a párás levegőről nem is beszélve. Estefelé visszamentünk a hotelbe. Gyors tusolás, majd vacsora, aztán indulás a bazárba.

Az érzés, amit korábban sem tudtam hova tenni, egyre csak erősödött bennem. Ahogy közeledtünk a taxihoz, s megláttam a fiatalembert, még „rosszabbul lettem”. Beültünk, és már indultunk is. Minél messzebb jártunk a hoteltől, annál egyértelműbben mutatkozott meg a másik oldal is. Láttuk a szegénységet, a nyomort, a higiéniamentes életet. Édes istenem, néha szívfacsaró látvány volt.

Tovább olvasom

Egyiptomi varázs

Nikoletta Párizs   2020. június 14.

Már a reptéren várakoztunk, hamarosan indulás, úticélunk Egyiptom. A becsekkolást követően lassan teltek a percek, és a türelmetlenség jeleit véltem felfedezni magamon. Amikor helyet foglaltunk a váróban, elkalandoztak a gondolataim. Figyeltem, elemeztem, hogy mire hogyan reagálok. Egyfajta belső feszültséget éreztem, de nem tudtam megfogalmazni, hogy mi ez bennem, miért történik ez velem.

Felnéztem az égre, s kimondtam, hogy: istenem, szeretnék tisztánlátást kérni, mert érzem, hogy valami történni fog, s ebből kezd már nagyon elegem lenni. Ennyi küzdelem után, a következő megoldandó feladatom előtt végre szeretném jól érezni magam.

Eljött a beszállás ideje, ezért a gép felé vettük az irányt. Beesteledett, de nem baj, a repülési idő szerencsére nem túl hosszú. Míg a levegőben voltunk, folyamatosan tudtuk nézni a monitoron, hogy hol vagyunk, utunk mely szakaszánál járunk.

Amikor láttuk, hogy Kairó felett repülünk, kinéztünk az ablakon, s megpillantottuk a Gízai piramisokat. Az valami csodálatos, egészen varázslatos, ahogyan ki voltak világítva. Fentről nézve egyre büszkébb lettem arra, hogy ilyen fejlett világban élünk, s hálás voltam azért is, hogy fantasztikus emberek fénytechnikusi tudásukkal ilyen élményekhez tudják juttatni a turistákat (is).

Tovább olvasom

Kalandra fel

Nikoletta Párizs   2020. június 7.

A műtét utáni időszakban fokozatosan kerültem vissza az élet nevű játékba. Amikor az orvos által korábban kiírt kötelező odafigyeléses időintervallum lejárt, visszamentem Ausztriába, tudniillik kezdődtek az onkológiai kontrollok.

Döntést hoztam. Végre elhatároztam, hogy merre tovább, így nem volt más dolgom, mint apró lépésekkel haladni előre.

Az eredményekkel indulás az onkológiára, ahol megbeszélés várt rám. Az onkológus tudomásul vette a döntésem (mely szerint szeretném, hogy levegyék a mellem), majd továbbirányított a plasztikai sebészetre.

Tovább olvasom

Karácsonyi varázs

Nikoletta Párizs   2020. május 31.

Felszállva a képzeletbeli vonatra, ami Párizs felé tart, a fülembe bedugtam az MP3 lejátszó fülhallgatóit, és az elmúlt éveimen kezdtem gondolkodni, majd készülődtem a soron következő vizsgálatra. Nehezen indultam el a dokihoz, mert a nyolcadik kezelés igencsak meghozta az eredményét, vagyis fizikailag nem voltam toppon. Szakács Isti vitt el, amiért nagyon hálás voltam neki.

Örülök annak, hogy fejlett világban élünk. A vizsgálat után nem kellett órákon keresztül ülni és várni az eredményt, hiszen az üzenetben kapott kóddal be tudtam lépni az erre a célra kialakított honlapra, és le tudtam hívni az eredményeket, mindezt a kényelmes otthonomban.

Mire haza érkeztünk, már kellően elfáradtam, alig tudtam kiszállni a kocsiból, s azon tanakodtam, hogyan fogok felmenni az emeletre, ahol lakom. Ahogy említettem, a fizikai erőm nagyjából egyenlő volt a nullával. (Mikor eljutok oda, hogy két kilót nem tudok megemelni, akkor már gondok vannak. De nincs mit tenni, a kemoterápia ezzel jár.) Leültem a lépcsőre, erre Isti megkérdezte, hogy mi a baj. Kicsit elfáradtam, megpihenek és erőt gyűjtök, hogy fel tudjak menni – válaszoltam.

Tovább olvasom

Azok a csodás virágok

Nikoletta Párizs   2020. május 24.

A hetedik kezelésre csak hárman mentünk, anya, apa és én. Amikor beléptem az onkológushoz, mosolyogva mondtam neki, hogy van egy észrevételem, s nem tudom, erre hogyan is kellene reagálnom. Vajon helyes-e amit látok, és jelen helyzetben ez mennyire normális. Nem tudom eldönteni, hogy ilyen kezelések mellett mi normális, és mi nem az, ezért szeretném, ha ebben a konkrét kérdésben segítene nekem.

Levettem a parókámat, s mutattam az orvosomnak, hogy pár millimétert elkezdett nőni a hajam, viszont még csak aznap kapom a hetedik kezelést. Mosolyogva a válasza a következő volt: igen, ezt lehetséges. Nagyon kíváncsian, kicsit bután nézhettem rá, mikor folytatta a beszélgetést, s hozzátette: tudja, az első négy kemo romboló, a következő négy pedig építő.

Szerencsére jó lett a laborom, így irány fel a 18-ik emeletre, az egynapos osztályra, ahol várhatom a frissen kevert „italomat”. Amikor bekötötték, s vártam, hogy elteljen ez a három óra is, azon tanakodtam magamban, hogyan lehet egy kemoterápia építő. De hála az égnek, hogy az, mármint építő. Úgy látszik, elkezdődött az újjászületésem, amire már oly régóta vágytam. Lassan ott tartottam, hogy örömtáncot járok, de frusztrált az, hogy mit szólnak hozzá a többiek, ezért nyugton maradtam, nem adtam teret az érzelmeimnek. Vagyis nem úgy, ahogy szerettem volna, de azért egy hatalmas sóhaj után belül megéltem.

Tovább olvasom

Párizs mint cél

Nikoletta Párizs   2020. május 17.

Újabb vérvétel következett, szóval irány Ausztria. Amikor megérkeztem, szép volt az idő, ezért sétálni indultam. Nem tűztem ki célt, hogy hova fogok eljutni, egyszerűen csak mentem, haladtam előre. Egy vasútállomáson kötöttem ki, s gondoltam, ennek nyilván oka van. Megláttam egy vonatot, ami Párizsba indult. Nagyon megörültem neki, és átfutott az agyamon, hogy felszállok rá. Ám, ha megteszem, akkor meg kellene neveznem a célt, hogy miért lépem meg. Ott topogtam egy helyben, kerestem, kutattam magamban a választ.

Egyszer már jártam Párizsban, viszont csak két napra, így igazán nem élvezhettem ki a varázsát. Emlékszem, amikor a pincér megtudta, hogy Magyarországról jöttünk, egyből irányt váltott a viselkedésében. Elmondhatatlanul kedves, s vicces lett. Kiderült, hogy a franciák nagyon, de nagyon szeretik a magyar turistákat.

Szóval a célom, ami miatt felszállok: sok időt tölteni Párizsban, megismerni a kultúrát, rengeteget nevetni, a leendő férjem pedig majdan az Eiffel-torony kilátó szintjén kérje meg a kezem, amit addigra kiismerek. Ez utóbbit jó lesz elmesélni a gyermekeimnek. Elmondani, hogy a világ egyik legkülönlegesebb, turisták által imádott helyén kérte meg az apjuk a kezemet.

Tovább olvasom

Kérdezz-felelek

Nikoletta Párizs   2020. május 10.

Jó tudni! Ha látsz a bejegyzésben türkíz színű, alúhúzott szövegrészeket, bővebb információkért ne félj átkattintani a hivatkozott oldalakra.

Eljött az ideje annak, hogy megszólítsam Katikámat is, aki nagyon sokat segített nekem…

Megosztja az embereket a mai Magyarországon, hogy itthon vagy külföldön lenne célszerűbb folytatni életük alakítását. Te miért döntöttél úgy korábban, hogy szerencsét próbálsz Ausztriában?

Kényszerből és a megélhetés miatt döntöttem el, hogy külföldön fogok dolgozni. Beleestem én is abba a hibába, hogy a hitelemet svájci frankban vettem fel, így engem is érzékenyen érintett a 2008-as gazdasági világválság.

És miért döntöttél úgy, hogy haza jössz?

Bár jó munkahelyem volt, jó körülményekkel, jó kollégákkal (főleg veled 😉), sosem voltam teljesen boldog. Tettem a dolgom, ott voltam testben, de amint végeztem a melóval, csak az üresség maradt.

Ha mostanság végzek, a melóból haza jövök és otthon vagyok. Még a levegő is más, túl mélyen vannak a gyökereim, és nálam ez így van jól. Nekem ez többet ér, mint az anyagiak.

Ne érts félre, imádok utazni, még sok mindent szeretnék és fogok is látni. Ám itthon tudok csak töltődni, például amikor ránézek a Sümegi várra. Az, hogy bármikor felmehetek a Sümegi Fehér-kövekre, vagy a Sztupához Zalaszántóra, vagy a Balaton partra, nagyon sokat jelent nekem. Imádok itt élni, otthon vagyok. ❤️

Tovább olvasom

Kegyelem

Nikoletta Párizs   2020. május 3.

Szerencsére a vérvétel eredménye jónak tűnt, így mehettem a következő kezelésre.

Említettem már egy előző bejegyzésben, hogy tudatosan foglalkoztam magammal, mindennel, ami körülöttem, illetve ami bennem történik. Feltűnt, hogy az első két kemoterápiánál azon sajnálkoztam, hogy mit vett el tőlem a kezelés. Például nem tudtam napozni, sétálni a parton, nem éreztem az ételek ízét, nem volt fizikai erőm, egyre gyengébb lett a szervezetem, elment a hajam és mindenféle szőrzet a testemről. Nagyon, de nagyon lehúztam magam. Aztán amint elkanyarodtam a másik irányba, s végre a tükörbe néztem, fordítottam egyet a gondolkodásomon. Nem egyszerű ez, hatalmas feladat, viszont ha igazán szeretné az ember, meg tudja csinálni.

Napról napra hálát adtam azért, hogy eddig is élhettem. Hálás voltam a csodálatos családomért, a barátaimért, és persze a kiskutyáimért, hogy ilyen sokat tanultam tőlük. Hálás voltam a kiskutyámnak és a többi kutyusnak is, hogy szaglással időben jelezték, hogy baj van, ezért induljak el egy másik úton.

Tovább olvasom