Kérdezz-felelek

Nikoletta Párizs   2020. május 10.

Jó tudni! Ha látsz a bejegyzésben türkíz színű, alúhúzott szövegrészeket, bővebb információkért ne félj átkattintani a hivatkozott oldalakra.

Eljött az ideje annak, hogy megszólítsam Katikámat is, aki nagyon sokat segített nekem…

Megosztja az embereket a mai Magyarországon, hogy itthon vagy külföldön lenne célszerűbb folytatni életük alakítását. Te miért döntöttél úgy korábban, hogy szerencsét próbálsz Ausztriában?

Kényszerből és a megélhetés miatt döntöttem el, hogy külföldön fogok dolgozni. Beleestem én is abba a hibába, hogy a hitelemet svájci frankban vettem fel, így engem is érzékenyen érintett a 2008-as gazdasági világválság.

És miért döntöttél úgy, hogy haza jössz?

Bár jó munkahelyem volt, jó körülményekkel, jó kollégákkal (főleg veled 😉), sosem voltam teljesen boldog. Tettem a dolgom, ott voltam testben, de amint végeztem a melóval, csak az üresség maradt.

Ha mostanság végzek, a melóból haza jövök és otthon vagyok. Még a levegő is más, túl mélyen vannak a gyökereim, és nálam ez így van jól. Nekem ez többet ér, mint az anyagiak.

Ne érts félre, imádok utazni, még sok mindent szeretnék és fogok is látni. Ám itthon tudok csak töltődni, például amikor ránézek a Sümegi várra. Az, hogy bármikor felmehetek a Sümegi Fehér-kövekre, vagy a Sztupához Zalaszántóra, vagy a Balaton partra, nagyon sokat jelent nekem. Imádok itt élni, otthon vagyok. ❤️

Tovább olvasom

Kegyelem

Nikoletta Párizs   2020. május 3.

Szerencsére a vérvétel eredménye jónak tűnt, így mehettem a következő kezelésre.

Említettem már egy előző bejegyzésben, hogy tudatosan foglalkoztam magammal, mindennel, ami körülöttem, illetve ami bennem történik. Feltűnt, hogy az első két kemoterápiánál azon sajnálkoztam, hogy mit vett el tőlem a kezelés. Például nem tudtam napozni, sétálni a parton, nem éreztem az ételek ízét, nem volt fizikai erőm, egyre gyengébb lett a szervezetem, elment a hajam és mindenféle szőrzet a testemről. Nagyon, de nagyon lehúztam magam. Aztán amint elkanyarodtam a másik irányba, s végre a tükörbe néztem, fordítottam egyet a gondolkodásomon. Nem egyszerű ez, hatalmas feladat, viszont ha igazán szeretné az ember, meg tudja csinálni.

Napról napra hálát adtam azért, hogy eddig is élhettem. Hálás voltam a csodálatos családomért, a barátaimért, és persze a kiskutyáimért, hogy ilyen sokat tanultam tőlük. Hálás voltam a kiskutyámnak és a többi kutyusnak is, hogy szaglással időben jelezték, hogy baj van, ezért induljak el egy másik úton.

Tovább olvasom

Kézfogások

Nikoletta Párizs   2020. április 12.

A történetem folytatása előtt egy videóról írnék pár mondatot. Szeretném kicsit személyesebbé tenni az oldalt, mert tudom, hogy sokan olvassátok. Olyanok is, akik most léptek rá arra az útra, amit mi már végigjártunk. És hála az égnek, olyanok is, akik remélem, s azon imádkozom, hogy jó messziről kerüljék el ezt a kicsit sem könnyű utat.

Korábban említést tettem arról, hogy itt vagyok, segítek, ha úgy érzed, hogy szükséged van rá. Viszont azt is megtanultam, hogy mindenkinek más a feladata, s segíteni csak annak lehet, aki hagyja, illetve megkér rá. Nem tudom megígérni, hogy nem fogsz velem együtt könnyeket ejteni a soraimon, viszont azt is nagyon jól tudom, hogy ha így lesz, eljött annak az ideje, hogy felszínre törjenek az érzéseid, velük együtt pedig a könnyek.

Megnyugtatásul, mindenből fel lehet állni, ha igazán szeretnéd. Lehet, sőt biztos, hogy valamilyen formában változtatni kell az életeden. Igaz, hogy most egy kicsit nehéz sorokkal fogsz szembesülni, de ott lesz a csavar, a segítség, hogy én miként is dolgoztam fel a történetem. Érző ember vagyok, mint mindenki, csak egyre erősebb.

Tovább olvasom

Csűröm-csavarom

Nikoletta Párizs   2020. április 5.

Csűröm, csavarom, kis segítséggel haladunk tovább a blogban. Természetesen a történetem folytatódni fog, ahogy eddig is, most viszont szeretnék egy nagyszerű, segítőkész barátot, kollégát (Tamás) bemutatni, megszólítani. Ha a következőkben olvasható tudnivalók evidensek számodra, annak szívből örülök, viszont remélem, hogy azért új információval is tudunk szolgálni.

Az ismeretségünk úgy indult, hogy te kerestél meg engem. Ott és akkor miért gondoltad úgy, hogy dolgunk van/lesz egymással?

Bizony-bizony, valóban így indult. Azért kerestelek meg, mert megfogott egy jó pár gondolat, amit leírtál anno a Dr. Kollár Coaching oldalára. Ha jól emlékszem, az életről és a gyógyulásról szóltak. Azt gondoltam, szívesen megismerném coach-társamat, aki ilyet tud írni, gondolni.

Elég sok mindennel foglalkozol, ami szerintem nagyon izgalmas. Kérlek, röviden mutasd be magad, illetve a területeket, amikkel a mindennapokban kapcsolatba kerülsz.

Egy olyan életművész vagyok, aki a vászonra úgy tanít meg festeni, hogy nem kívülről viszed rá a festéket, hanem a képben belül segítek megtapasztalni az élet színárnyalatait, és segítek az ecsetvonások tökéletesítésében, hogy minél kreatívabb, önkifejezőbb legyen a festmény belülről kifelé tekintve. Ez az életművészet magában foglalja az intuitív motivációt, az életre nevelő képességet, a gyakorlatiasságot, a praktikumot.

Célom, hogy az embereket egyszerű, könnyen érthető és gyakorlatias módon tanítsam meg az élet és az egészség trükkjeire.

Diplomáimat gazdasági-élelmiszer mérnökként és dietetikusként szereztem. Üzleti és személyes coach, jóga-oktató, théta-healing és egyéb energiákkal alkotó, valamint egészségfejlesztő, illetve közepesen szarul barkácsoló vagyok.

Tovább olvasom

Az örökké tartó hálám Barbikámnak, s mindenki másnak is

Nikoletta Párizs   2020. március 16.

Mielőtt a történetem folytatódna, szeretném megkérdezni Barbikámat is.

Hogy vagy? Most…

Köszönöm szépen, jól vagyok.

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy elhagyod az országot? Mi volt akkoriban a jövőképed?

Főiskola után 2 évet dolgoztam Magyarországon. Sajnos nem találtam olyan állást, aminek segítségével tudtam volna tartalékot képezni, továbbá szerettem volna magasabb színvonalon élni.

Egyből sikerült megtalálnod a számításod, és ha nem, milyen út vezetett a célig?

Először sajnos nem sikerült a végzettségemnek megfelelő szakmában elhelyezkednem. Sok mindent el kellett viselnem a célig; amit néhány év múlva fogok elérni. Sokat kellett dolgoznom, és a stresszt is meg kellett tanulnom kezelni, amit a munka hozott magával.

Szerettem a vendéglátásban is dolgozni, sok emberrel találkoztam. Így utólag viszont be kell látnom, ez az időszak nem tett jót nekem, mert csak a munkáról szólt.

A cél felé vezető úton vagyok. Úgy tudtam idáig elérni, hogy elkezdtem irodai munkát vállalni (menedzserasszisztensként dolgoztam), és emellett külföldön képezni kezdtem magam. Beiratkoztam egy képzésre, majd a vizsga után azonnal sikerült olyan állást találni, ami érdemben közelebb visz a célomhoz.

Tovább olvasom

A jelek

Nikoletta Párizs   2019. november 18.

Jó tudni! Ha látsz a bejegyzésben türkíz színű, alúhúzott szövegrészeket, bővebb információkért ne félj átkattintani a hivatkozott oldalakra.

Egy ideig megbékéltem a helyzetemmel. Amikor testi tünetek jöttek, mentem a kenyértartóhoz, levágtam a kenyér héját, s azt eszegettem, közben pedig azon imádkoztam, hogy jobban legyek. Nem tudtam, mi miért történik velem, azon gondolkodtam, kinek mi rosszat okoztam, hogy ezeket a dolgokat kell megtapasztalnom.

Ahogy teltek a napok, egyre jobban éreztem, hogy nem vagyok a helyemen, valami nagyon nincs rendben az életemmel. Amikor éjszakás voltam, gyorsan elvégeztem a kiadott feladatokat, s nekiálltam újságokat olvasni. Többnyire a pszichológia jellegű lapok érdekeltek. Pár éve három féle ilyen témájú újság volt.

Meg akartam érteni, mi miért alakul, illetve alakult úgy, ahogyan. Rengeteget tanultam, de valahogy mégsem tudtam összerakni a dolgaimat. Mindenki életében voltak csodás pillanatok, ebben biztos vagyok, ahogy abban is, hogy párszor megjártuk a poklot. Én akkor épp a negatív hullámon ültem, s valahogy ki akartam evickélni, s pozitív irányba terelni az életem alakulását.

Tovább olvasom