Feltöltődés

Nikoletta Párizs   2020. augusztus 30.

Ez a vírusos időszak mindenkit nagyon megviselt. Szerencsére, ahogy a Facebookon kutattam, megtaláltam a Mikeefitness oldalt. Olyan boldog voltam, hogy a karantén ideje alatt irányított edzést lehet folytatni, köszönhetően az online videós segítségnek. Miklós nagyon kedves, megértő, segítő szándékú ember. Esténként tehát edzés volt, persze csak olyan intenzitással, amit a szervezetem aktuális edzettségében, akarom mondani edzetlenségében elbírt.

Ha edzésre adnád a fejed, ajánlom szeretettel Miklóst. Igaz, személyesen Bécsben, nem pedig Budapesten érhető el.

A reggeli kávézás közben megint bevillantak képek, érzések, ezeken eltűnődtem. Láttam magam előtt a szituációt, amikor ott vagyok a temetésemen, láttam magamat meztelenül megszületni és távozni. Elgondolkodtam azon, hogy amiért napi mondjuk 20 órában gürcölök, az minden itt marad a földi világban. Hiszen ha eljön a távozás ideje, semmit nem vihetek magammal. A testem itt marad, a lelkem száll tovább. Vagyis… Nem voltam elég pontos, mert ugye vihetek magammal „haza” emlékeket, érzelmeket, szeretetet, tapasztalásokat, de semmi többet, ami csak a fizikai világban értelmezhető. Hiába van csodálatos házam, autóm, ékszereim, ruháim, szexi fehérneműim, azok a testemmel együtt itt maradnak a földi síkon. Időközben rájövök, hogy felesleg ragaszkodnom bármihez is. Esetleg egyvalamihez, ez pedig a szabadságom.

Tovább olvasom

Kegyelem

Nikoletta Párizs   2020. május 3.

Szerencsére a vérvétel eredménye jónak tűnt, így mehettem a következő kezelésre.

Említettem már egy előző bejegyzésben, hogy tudatosan foglalkoztam magammal, mindennel, ami körülöttem, illetve ami bennem történik. Feltűnt, hogy az első két kemoterápiánál azon sajnálkoztam, hogy mit vett el tőlem a kezelés. Például nem tudtam napozni, sétálni a parton, nem éreztem az ételek ízét, nem volt fizikai erőm, egyre gyengébb lett a szervezetem, elment a hajam és mindenféle szőrzet a testemről. Nagyon, de nagyon lehúztam magam. Aztán amint elkanyarodtam a másik irányba, s végre a tükörbe néztem, fordítottam egyet a gondolkodásomon. Nem egyszerű ez, hatalmas feladat, viszont ha igazán szeretné az ember, meg tudja csinálni.

Napról napra hálát adtam azért, hogy eddig is élhettem. Hálás voltam a csodálatos családomért, a barátaimért, és persze a kiskutyáimért, hogy ilyen sokat tanultam tőlük. Hálás voltam a kiskutyámnak és a többi kutyusnak is, hogy szaglással időben jelezték, hogy baj van, ezért induljak el egy másik úton.

Tovább olvasom

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem

Nikoletta Párizs   2020. április 19.

A Magyarországon töltött néhány nap után anyukámmal indultunk vissza Ausztriába. Mind lelkileg, mind testileg készültünk az első kemoterápiára. Mit is mondhatnék, nem sokat aludtam a kezelést megelőző éjjel, ahogy anyu sem. Fogalmam sem volt arról, hogyan fog reagálni a szervezetem. Hallottam ezt-azt, de minden szervezet, ahogy az aktuális beteg számára kikevert szer is más és más. Bíztam magamban, s a felsőbb erőben.

Nagyon fáradtan ébredtünk. Igazából nem foglalkoztam vele, kávé, majd indulás. Gondoltam, a következő napokban bőven lesz majd időm pihenni, hiszen más dolgom sem lesz. Az első kezelésre Isti és anya jött velem.

Azt éreztem, hogy valamit majd ki kell találnom a kemókra, mármint elnevezést, hogy könnyebben „fogadja be” a szervezetem. Egy fiatal lánnyal kerültünk egy szobába, ő akkor kapta a negyediket. Isti segítségével beszélgetni kezdtünk, s ellátott sok fontos információval. Nekem 3 óra alatt folyt le a nedű, utána, átmosták a szervezetem, s még ott tartottak, figyelték, hogy nem lép-e fel allergiás reakció.

Tovább olvasom

Az örökké tartó hálám Barbikámnak, s mindenki másnak is

Nikoletta Párizs   2020. március 16.

Mielőtt a történetem folytatódna, szeretném megkérdezni Barbikámat is.

Hogy vagy? Most…

Köszönöm szépen, jól vagyok.

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy elhagyod az országot? Mi volt akkoriban a jövőképed?

Főiskola után 2 évet dolgoztam Magyarországon. Sajnos nem találtam olyan állást, aminek segítségével tudtam volna tartalékot képezni, továbbá szerettem volna magasabb színvonalon élni.

Egyből sikerült megtalálnod a számításod, és ha nem, milyen út vezetett a célig?

Először sajnos nem sikerült a végzettségemnek megfelelő szakmában elhelyezkednem. Sok mindent el kellett viselnem a célig; amit néhány év múlva fogok elérni. Sokat kellett dolgoznom, és a stresszt is meg kellett tanulnom kezelni, amit a munka hozott magával.

Szerettem a vendéglátásban is dolgozni, sok emberrel találkoztam. Így utólag viszont be kell látnom, ez az időszak nem tett jót nekem, mert csak a munkáról szólt.

A cél felé vezető úton vagyok. Úgy tudtam idáig elérni, hogy elkezdtem irodai munkát vállalni (menedzserasszisztensként dolgoztam), és emellett külföldön képezni kezdtem magam. Beiratkoztam egy képzésre, majd a vizsga után azonnal sikerült olyan állást találni, ami érdemben közelebb visz a célomhoz.

Tovább olvasom

Cég – negyedik felvonás

Nikoletta Párizs   2019. október 21.

Jó tudni! Ha látsz a bejegyzésben türkíz színű, alúhúzott szövegrészeket, bővebb információkért ne félj átkattintani a hivatkozott oldalakra.

Édesanya bejött velem, fogta a kezem. A hölgynek annyi kérése volt, hogy vegyem le cipőmet, a zoknimat, s feküdjek fel az ágyra. Nem mutatkoztam be, annyit azért az orra alá dörgöltem, hogy Nikoletta vagyok, de semmi többet.

Elmondta, hogy ő természetgyógyász és reflexológus. Nekem ez kínai volt, fogalmam sem volt arról, hogy mi az a tapreflexológia. A talpamból fogja kiolvasni, hogy mi a betegségem. Gúnyosan nevettem, na, gondoltam hova kerültem. Teljesen negatívan feküdtem ott.

A természetgyógyásznak annyi kérése volt, hogy amikor végzett, mondjam el őszintén, hogy volt-e olyan betegségem, amit ő felsorol. Beleegyeztem. Mindent elmondott, az összes betegségemről tudott. Olyan volt, mintha az orvosi papírom előtte lett volna, nem akartam hinni a fülemnek. Csodálkoztam, nem értettem.

Tovább olvasom