Nyaralás – harmadik felvonás

Párizs Nikoletta   2019. december 29.

Úgy ahogy sikerült a kajakba ülnöm, majd el kellett volna indulnunk a vízen. Magyarázták angolul, hogy hogyan is kell ezt csinálni. Nem a megértéssel voltak problémák, hanem a kivitelezéssel. Amikor két embernek össze kell hangolódni, egy ütemben evezni, megpróbálni ugyanolyan erővel csinálni, hát… Nagyon vicces volt, meg ugye kihívás is egyben. Azért sikerült ám összehoznunk, végül csak úgy siklott a kajakunk a vízen.

A sziget másik oldalát fedeztük fel. Annyira lélegzetelállító volt a látvány számomra, hogy elfeledkeztem minden másról. Néztem a kék eget, rácsodálkoztam, bele a napba, a színeibe, éreztem, ahogyan a napsugarak csiklandozzák, majd égetik a bőrömet. Félretettem a lapátot, elkezdtem bevizezni a testem, hogy kicsit hűtsem magam. Ahogy a víz felé nyúltam, láttam a korallokat, a mindenféle színben pompázó halakat, s a megannyi állatot. Már úgy bámultam, hogy majdnem beleestem a vízbe. A párom kérdezte is, hogy kiélveztem-e a kis pihenőmet, mert ha igen, akkor igazán evezhetnék tovább. Ezen persze jót nevettem, s megint nekiálltunk összehangolódni.

Mikor már kezdtem megunni az egyhangúságot, az evezést, megint megpihentem. Levettem a napszemüvegem, s néztem előre a tengerre. Rajta felejtettem a szemem, s figyeltem, hányféle színben pompázik. Zöldnek, kéknek, majd türkiznek láttam. Azon járt az agyam, hogy ahol kék, ott milyen mély lehet. Na, oda nem szívesen mennék ki a kis kajakunkkal, pedig mellény is volt rajtam.

Tovább olvasom

Cég – második felvonás

Párizs Nikoletta   2019. október 7.

Jó tudni! Ha látsz a bejegyzésben türkíz színű, alúhúzott szövegrészeket, bővebb információkért ne félj átkattintani a hivatkozott oldalakra.

Folytassuk ott, ahol az előző bejegyzés véget ért.

Hogy is fogalmazzak, a nénivel a vonaton történtek után mindenki megnyugodott. Mondanám, hogy én is, de ez nem fedné a valóságot. Annyira vártam, hogy beérjünk Pestre, mint még sosem. Ez új, még ilyen sem volt, a sok rossz megtapasztalás után azt várom, hogy oda érjünk.

Hát mi van velem? Most megzakkantam, vagy csak megint menekülni akarok ettől, illetve ebből a szituból?

Lényeg a lényeg, megérkeztünk. A vidéki kislány megint a fővárosban, viszont férfi társaságában mentünk, ami kis nyugalommal töltött el. Megérkeztünk a hotelbe. Már vártuk, mert szükségleteink voltak, amiket illő lett volna már elintézni.

Tovább olvasom

Kifutó

Párizs Nikoletta   2019. szeptember 23.

Jó tudni! Ha látsz a bejegyzésben türkíz színű, alúhúzott szövegrészeket, bővebb információkért ne félj átkattintani a hivatkozott oldalakra.

Elfoglalták a vendégek a helyüket. A hajunkat, sminkünket megcsinálták, odahozták a ruhákat, amiket be kellett mutatni. Mindenki izgatott volt, ahogy én is. Nagyon szerettem volna bizonyítani, első körben magamnak, meg persze a szüleimnek, s a világnak, hogy a történtek után is megállom a helyem.

Emlékszem, amikor szólítottak minket, még bohóckodtunk a háttérben, nevetgéltük, majd egyszer csak elindultunk. Elmondhatatlanul büszke voltam magamra, mert teljesült az álmom.

Emelt fejjel közlekedtem a kifutón, aztán mikor anyáék előtt lépdeltem, kifordultam, kacsintottam, küldtem nekik egy puszit, mosolyogtam, s indultam tovább. A kifutó közepén rögtönöztem, épp macskajárásban vonultam végig, mikor megálltam, s a kendőt lekaptam magamról, ami körbe volt tekerve a testemen. Fordultam, majd kidobtam anyáéknak.

Ruhákat, harisnyákat, fehérneműket, mutattunk be. Imádtam minden pillanatot, sok pozitív visszajelzés érkezett. A bemutatónak vége lett, indulás haza, vissza a megszokott környezetbe.

Tovább olvasom

Pesti éjszaka

Párizs Nikoletta   2019. szeptember 18.

Kocsiba be, s indulás. Mindenki nagyon boldog volt, kivéve engem. Nem tudtam elfelejteni az első megérzésem. Tudtam, hogy történni fog valami, de akkor még fogalmam sem volt semmiről.

Az út hosszúnak tűnt, elvégre kb. 170 km-ről beszélünk, és a hangulatom sem volt a helyzet magaslatán. Ahogy figyeltem a többieket, jókat nevettek, beszélgettek, csak én éreztem magam kakukktojásnak. Viszont próbáltam nem mutatni az aggályaimat, hagytam, hogy ők jól érezzék magukat. Mosolyogtam, néha szóltam valamit, de a gondolataim teljesen máshol jártak. Mindegy, mindenből hozzuk ki a legjobbat, lesz, ahogy lesz, s elhessegettem a gondolataimat.

Lassan beértünk Pestre, a kicsi leány (azaz én) izgatott volt. Na, a vidéki kislány felkerült a fővárosba, most kiélvezi minden pillanatát. Elképzeltem a tűzijátékot, milyen csodálatos lesz, a színek kavalkádja, a hangok, olyan emberekkel leszek, akiket szeretek, megélni ezt a varázst. Mekkorát fejlődött a világ, hogy már ebben is lehet gyönyörködni, gondoltam a fények alatt egy hatalmasat táncolni. Egyre jobban begerjesztettem magam a pozitív megtapasztalás irányába.

Tovább olvasom