Cég – harmadik felvonás

Nikoletta Párizs   2019. október 14.

Jó tudni! Ha látsz a bejegyzésben türkíz színű, alúhúzott szövegrészeket, bővebb információkért ne félj átkattintani a hivatkozott oldalakra.

Ahogyan írtam a második felvonásban, sok minden bántott, amit a cégnél megéltem. Nagyon, elmondhatatlanul kaptam az ívet. Harcoltam az emberekkel, harcoltam magammal. Sehogy sem találtam meg a lelki békémet.

A napok teltek, a sérelmek gyűltek, egyre frusztráltabb lettem. Amilyen feladatokat korábban simán megugrottam, akkor már egyre nehezebben tudtam elvégezni. Elvesztem, már nem tudom, hogy ki vagyok, mit akarok.

A testem jelzett. Elkezdett fájni a fogam, vagy valamim, pontosan nem is tudnám megnevezni azt a pontot ahol fájdalmat éreztem. Gondolom ti is voltatok már úgy, hogy egy testrészetek, akár a fogatok fájt, s ez kisugárzott mindenhova. Nálam is ez volt.

Tovább olvasom

Cég

Nikoletta Párizs   2019. szeptember 30.

Irány Sümeg, mutassuk csak meg, hogy ezt a feladatot is megoldjuk!

Az előző munkahelyemen magasabb pozíciót töltöttem be. Részt vettem a nyomtatók gyártásában, ellenőrzésében. A hibakódokat összeírva, vezetve, oda adtuk a mérnököknek az információkat, akik a legjobb minőség megalkotására törekedtek.

Emlékszem, Spanyolországból utazott hozzánk több mérnök, akik természetesen angolul kommunikáltak, és néha minket is megkérdeztek. Bután álltam ott az első napokban. Rájöttem, ha beszélgetni szeretnék velük, akkor bizony angolt kell tanulnom. Neki is álltam, nagyon jól haladtam. Aztán idő közben meggondoltam magam, felmondtam, s így indultam el egy másik úton, a depressziót magam mögött hagyva.

Valamit elfelejtettem írni a múltkori bejegyzésben. Párszor, számszerűen megnevezve háromszor vonattal utaztunk Pestre. Nem szerettem soha ezt a közlekedési lehetőséget, mert nagyon hangos volt. Viszont később már más okot találtam, ami miatt többször nem ültem fel rá.

Tovább olvasom