Bazár, s a félelmek
Délután a part felé tartva leszólítottunk egy taxist. Megbeszéltük vele, hogy este egy bizonyos időpontban jöjjön vissza értünk, mert szeretnénk megnézni a bazárt. Kíváncsiak voltunk rá, mert ott érhető tetten Egyiptom másik arca. Az, amit az előző bejegyzésben már említettem.
Csapjunk bele a lecsóba – gondoltuk a csajokkal. Igen ám, csakhogy ismét nyugtalanságot véltem felfedezni magamban. Ezt a többieknek nem mondtam, csak figyeltem a reakcióimat. A parton jól éreztem magam. Szeretem a tengert, hallgatni a hullámok morajlását, a napot, ami fényt hoz az ember életébe, a párás levegőről nem is beszélve. Estefelé visszamentünk a hotelbe. Gyors tusolás, majd vacsora, aztán indulás a bazárba.
Az érzés, amit korábban sem tudtam hova tenni, egyre csak erősödött bennem. Ahogy közeledtünk a taxihoz, s megláttam a fiatalembert, még „rosszabbul lettem”. Beültünk, és már indultunk is. Minél messzebb jártunk a hoteltől, annál egyértelműbben mutatkozott meg a másik oldal is. Láttuk a szegénységet, a nyomort, a higiéniamentes életet. Édes istenem, néha szívfacsaró látvány volt.
Tovább olvasom