Karácsonyi varázs

Párizs Nikoletta   2020. május 31.

Felszállva a képzeletbeli vonatra, ami Párizs felé tart, a fülembe bedugtam az MP3 lejátszó fülhallgatóit, és az elmúlt éveimen kezdtem gondolkodni, majd készülődtem a soron következő vizsgálatra. Nehezen indultam el a dokihoz, mert a nyolcadik kezelés igencsak meghozta az eredményét, vagyis fizikailag nem voltam toppon. Szakács Isti vitt el, amiért nagyon hálás voltam neki.

Örülök annak, hogy fejlett világban élünk. A vizsgálat után nem kellett órákon keresztül ülni és várni az eredményt, hiszen az üzenetben kapott kóddal be tudtam lépni az erre a célra kialakított honlapra, és le tudtam hívni az eredményeket, mindezt a kényelmes otthonomban.

Mire haza érkeztünk, már kellően elfáradtam, alig tudtam kiszállni a kocsiból, s azon tanakodtam, hogyan fogok felmenni az emeletre, ahol lakom. Ahogy említettem, a fizikai erőm nagyjából egyenlő volt a nullával. (Mikor eljutok oda, hogy két kilót nem tudok megemelni, akkor már gondok vannak. De nincs mit tenni, a kemoterápia ezzel jár.) Leültem a lépcsőre, erre Isti megkérdezte, hogy mi a baj. Kicsit elfáradtam, megpihenek és erőt gyűjtök, hogy fel tudjak menni – válaszoltam.

Tovább olvasom

Azok a csodás virágok

Párizs Nikoletta   2020. május 24.

A hetedik kezelésre csak hárman mentünk, anya, apa és én. Amikor beléptem az onkológushoz, mosolyogva mondtam neki, hogy van egy észrevételem, s nem tudom, erre hogyan is kellene reagálnom. Vajon helyes-e amit látok, és jelen helyzetben ez mennyire normális. Nem tudom eldönteni, hogy ilyen kezelések mellett mi normális, és mi nem az, ezért szeretném, ha ebben a konkrét kérdésben segítene nekem.

Levettem a parókámat, s mutattam az orvosomnak, hogy pár millimétert elkezdett nőni a hajam, viszont még csak aznap kapom a hetedik kezelést. Mosolyogva a válasza a következő volt: igen, ezt lehetséges. Nagyon kíváncsian, kicsit bután nézhettem rá, mikor folytatta a beszélgetést, s hozzátette: tudja, az első négy kemo romboló, a következő négy pedig építő.

Szerencsére jó lett a laborom, így irány fel a 18-ik emeletre, az egynapos osztályra, ahol várhatom a frissen kevert „italomat”. Amikor bekötötték, s vártam, hogy elteljen ez a három óra is, azon tanakodtam magamban, hogyan lehet egy kemoterápia építő. De hála az égnek, hogy az, mármint építő. Úgy látszik, elkezdődött az újjászületésem, amire már oly régóta vágytam. Lassan ott tartottam, hogy örömtáncot járok, de frusztrált az, hogy mit szólnak hozzá a többiek, ezért nyugton maradtam, nem adtam teret az érzelmeimnek. Vagyis nem úgy, ahogy szerettem volna, de azért egy hatalmas sóhaj után belül megéltem.

Tovább olvasom

Párizs mint cél

Párizs Nikoletta   2020. május 17.

Újabb vérvétel következett, szóval irány Ausztria. Amikor megérkeztem, szép volt az idő, ezért sétálni indultam. Nem tűztem ki célt, hogy hova fogok eljutni, egyszerűen csak mentem, haladtam előre. Egy vasútállomáson kötöttem ki, s gondoltam, ennek nyilván oka van. Megláttam egy vonatot, ami Párizsba indult. Nagyon megörültem neki, és átfutott az agyamon, hogy felszállok rá. Ám, ha megteszem, akkor meg kellene neveznem a célt, hogy miért lépem meg. Ott topogtam egy helyben, kerestem, kutattam magamban a választ.

Egyszer már jártam Párizsban, viszont csak két napra, így igazán nem élvezhettem ki a varázsát. Emlékszem, amikor a pincér megtudta, hogy Magyarországról jöttünk, egyből irányt váltott a viselkedésében. Elmondhatatlanul kedves, s vicces lett. Kiderült, hogy a franciák nagyon, de nagyon szeretik a magyar turistákat.

Szóval a célom, ami miatt felszállok: sok időt tölteni Párizsban, megismerni a kultúrát, rengeteget nevetni, a leendő férjem pedig majdan az Eiffel-torony kilátó szintjén kérje meg a kezem, amit addigra kiismerek. Ez utóbbit jó lesz elmesélni a gyermekeimnek. Elmondani, hogy a világ egyik legkülönlegesebb, turisták által imádott helyén kérte meg az apjuk a kezemet.

Tovább olvasom

Kérdezz-felelek

Párizs Nikoletta   2020. május 10.

Jó tudni! Ha látsz a bejegyzésben türkíz színű, alúhúzott szövegrészeket, bővebb információkért ne félj átkattintani a hivatkozott oldalakra.

Eljött az ideje annak, hogy megszólítsam Katikámat is, aki nagyon sokat segített nekem…

Megosztja az embereket a mai Magyarországon, hogy itthon vagy külföldön lenne célszerűbb folytatni életük alakítását. Te miért döntöttél úgy korábban, hogy szerencsét próbálsz Ausztriában?

Kényszerből és a megélhetés miatt döntöttem el, hogy külföldön fogok dolgozni. Beleestem én is abba a hibába, hogy a hitelemet svájci frankban vettem fel, így engem is érzékenyen érintett a 2008-as gazdasági világválság.

És miért döntöttél úgy, hogy haza jössz?

Bár jó munkahelyem volt, jó körülményekkel, jó kollégákkal (főleg veled 😉), sosem voltam teljesen boldog. Tettem a dolgom, ott voltam testben, de amint végeztem a melóval, csak az üresség maradt.

Ha mostanság végzek, a melóból haza jövök és otthon vagyok. Még a levegő is más, túl mélyen vannak a gyökereim, és nálam ez így van jól. Nekem ez többet ér, mint az anyagiak.

Ne érts félre, imádok utazni, még sok mindent szeretnék és fogok is látni. Ám itthon tudok csak töltődni, például amikor ránézek a Sümegi várra. Az, hogy bármikor felmehetek a Sümegi Fehér-kövekre, vagy a Sztupához Zalaszántóra, vagy a Balaton partra, nagyon sokat jelent nekem. Imádok itt élni, otthon vagyok. ❤️

Tovább olvasom

Kegyelem

Párizs Nikoletta   2020. május 3.

Szerencsére a vérvétel eredménye jónak tűnt, így mehettem a következő kezelésre.

Említettem már egy előző bejegyzésben, hogy tudatosan foglalkoztam magammal, mindennel, ami körülöttem, illetve ami bennem történik. Feltűnt, hogy az első két kemoterápiánál azon sajnálkoztam, hogy mit vett el tőlem a kezelés. Például nem tudtam napozni, sétálni a parton, nem éreztem az ételek ízét, nem volt fizikai erőm, egyre gyengébb lett a szervezetem, elment a hajam és mindenféle szőrzet a testemről. Nagyon, de nagyon lehúztam magam. Aztán amint elkanyarodtam a másik irányba, s végre a tükörbe néztem, fordítottam egyet a gondolkodásomon. Nem egyszerű ez, hatalmas feladat, viszont ha igazán szeretné az ember, meg tudja csinálni.

Napról napra hálát adtam azért, hogy eddig is élhettem. Hálás voltam a csodálatos családomért, a barátaimért, és persze a kiskutyáimért, hogy ilyen sokat tanultam tőlük. Hálás voltam a kiskutyámnak és a többi kutyusnak is, hogy szaglással időben jelezték, hogy baj van, ezért induljak el egy másik úton.

Tovább olvasom