Becsuktam a kaput

Bezártam a kaput, még visszapillantottam rá, ő ott állt, úgy tűnt, hogy elgondolkodott valamin, köszöntem, s intettem. Becsuktam a bejárati ajtót, de titokban lestem, néztem, ahogy elhagyja a házunkat. Elkanyarodott jobbra, s egyszer még visszapillantott. Furcsa érzés tört rám, ilyet még sose éreztem.

Még másnap is a fiú és a történtek hatása alatt voltam. Hol madarat lehetett fogatni velem, hol sírtam volna. Viszont hittem, bíztam a legjobban. Azt mondogattam magamban, az nem lehetséges, hogy csak pár órát adott nekünk az élet. Annyira csodás volt minden, mintha csak álmodtam volna.

A vasárnap gyorsan eltelt, másnap irány az iskola. Felszálltam a buszra, és nem tudtam kiverni őt a fejemből. Már nagyon vártam, hogy a tanításnak vége legyen, és indulhassak haza, hátha ott lesz a buszmegállóban, engem vár. Hatalmas csalódásomra nem így történt. Szomorúan ugyan, de elindultam haza. Az elkövetkező pár nap is így telt el.

Tovább olvasom

Szerelem

Ahogyan előző bejegyzésemben említettem, haladunk tovább az utamon, az élettörténettel, természetesen kis csavarral. Persze minden léptemről nem fogok írni, csak a lényeges információkat szeretném megosztani veletek. Nyilván ennek is, mint mindennek, oka van.

Talán tudjátok, már ha írtam, illetve beszéltem róla, mit is tanultam. Nagyon szeretem az új szakmáimat, mert sok mindenre rájöttem, mikor és mit hibáztam, már ha hibáztam az elmúlt éveim során.

Azért kezdtem el írni a blogot, mert segítség lehet nektek, illetve mondhatnám gyógyító írásnak is. Nem is olyan régen vásároltam egy könyvet, aminek címe Gyógyító írás – Ha fáj a történeted, és a James W. Pennebaker, John F. Evans szerzőpáros műve.

Tovább olvasom