Felső tagozat

Nikoletta Párizs   2019. augusztus 5.

Gyorsan elrepült a szünet. Azok után, hogy megnyugtattak, nincs egészségügyi problémám, nagyon hálásak voltunk Istennek, kiélveztük a nap minden percét. Néha, mikor estem, ébresztettek, de gyorsan leráztam magamról ezt a negatív szituációt, s haladtam tovább az utamon.

Elindultunk beiratkozni az ötödik osztályba. Nyitó ünnepség volt, és természetesen hoztam a szokásos formám, senkinek nem okoztam csalódást. Kis víz, ébredés, és indulhatunk.

Mikor megláttam az orosz tantárgy könyveit, nagyon dühös lettem, továbbra sem tudtam megbékélni az előírásokkal. Ahogy telt az idő, s ahogy kimondtam a fontossági sorrend végére került. Nem érdekelt hányas leszek belőle, a lényeg, hogy ne buktassanak meg. A könyvet egyszer sem vettem elő, sem magamat, sem pedig az oroszt nem méltattam annyira, hogy beleolvassak.

Tovább olvasom

Alsó tagozat

Nikoletta Párizs   2019. július 29.

Ott tartottam, hogy irány az iskola. Teltek a napok, és nagyon boldognak, hasznosnak éreztem magam. Tanultam, fejlődtem, barátságokat kötöttem, sportoltam, játszottam, szeretetben éltem. Semmilyen gondom nem volt.

Amikor vége volt a tanításnak a bátyámmal mentünk anya munkahelyére, s onnan közösen sétáltunk haza. Édesanyám egy kis boltban dolgozott, ő vezette az üzletet, az összes felelősség az ő vállán volt. Viszont soha nem mutatta, hogy bármi miatt is idegeskedne, legalábbis emlékeim szerint, s nem is láttam rajta.

Aki ismer, tudja, hogy világ életemben imádtam az édesség összes formáját. Az egyik kedvencem a Pilóta keksz volt. Akkoriban, ha jól emlékszem, kilós vagy még nagyobb kiszerelésben lehetett kapni, és amikor azt szerette volna a kedves vásárló, mindig úgy mérték ki.

Tovább olvasom

Kezdődik az iskola

Nikoletta Párizs   2019. július 22.

Nagyon vártam már az iskolát, mert megint új környezettel ismerkedhetek meg, olyan emberekkel találkozok, akiket még nem ismerek, tanulhatom az alkalmazkodást, a kommunikációt, és még megannyi feladat vár rám.

Az első nap nagyon érdekes volt. Megismerkedtem az iskolával, a tanárokkal, az osztálytársakkal. Vidám gyerekeknek tűntek, gondoltam, kellemesen fognak eltelni az évek. Szerencsére, amikor én jártam, már nem volt szombati tanítás, ebből én kimaradtam. A nálam idősebbek még minden második héten jártak. Ahogy hallottam, A és B hétnek nevezték.

Azt hiszem, elmondhatom, már akkor sem bírtam a korlátokat. És ez többször tudatosult is bennem. Például, amikor a kék köpeny viselése kötelezővé vált. Na, ott végem is lett. Mi ez a csúfság? – gondoltam magamban. Viszont nincs mit tenni, a szabály az szabály. Nagyon figyelni kellett arra, hogy otthon ne hagyd, mert ha véletlenül elfelejtetted magaddal vinni, még aznap beírást kaptál az ellenőrzőbe. Nyilván ahhoz nem ragaszkodtam, így mindig ügyeltem rá. Érdekességként a köpenyről, s rólam egy kép:

Tovább olvasom