Tükröm, tükröm, mondd meg nékem
A Magyarországon töltött néhány nap után anyukámmal indultunk vissza Ausztriába. Mind lelkileg, mind testileg készültünk az első kemoterápiára. Mit is mondhatnék, nem sokat aludtam a kezelést megelőző éjjel, ahogy anyu sem. Fogalmam sem volt arról, hogyan fog reagálni a szervezetem. Hallottam ezt-azt, de minden szervezet, ahogy az aktuális beteg számára kikevert szer is más és más. Bíztam magamban, s a felsőbb erőben.
Nagyon fáradtan ébredtünk. Igazából nem foglalkoztam vele, kávé, majd indulás. Gondoltam, a következő napokban bőven lesz majd időm pihenni, hiszen más dolgom sem lesz. Az első kezelésre Isti és anya jött velem.
Azt éreztem, hogy valamit majd ki kell találnom a kemókra, mármint elnevezést, hogy könnyebben „fogadja be” a szervezetem. Egy fiatal lánnyal kerültünk egy szobába, ő akkor kapta a negyediket. Isti segítségével beszélgetni kezdtünk, s ellátott sok fontos információval. Nekem 3 óra alatt folyt le a nedű, utána, átmosták a szervezetem, s még ott tartottak, figyelték, hogy nem lép-e fel allergiás reakció.
Tovább olvasom