Új hely
Indulás az állásinterjúra, majd utazás haza, Sümegre. Az elbeszélgetés sikeres volt, fel is vettek. Viszont a hotelben, az előző helyen még alkalmazásban álltam. Beatam a felmondásom, majd következett a felmondási idő letöltése. Azt még nem tudtam megmondani az új helyen, hogy mennyi idő lesz, de amint közlik velem, már jelentkezem is. Megtörtént, s nyugtattak, hogy ne aggódjak, kaptam egy esélyt, várnak szeretettel. Kicsit megnyugodtam, ez nagyon kedves volt tőlük. Szerintem mindenkinek jól esett volna egy ilyen gesztus.
Eljött a nagy nap, mikor búcsút intettem az addigi útnak, s új irányt vett az életem. Még mindig nem bíztam magamban. Találtam bőven hiányosságot, s olyan gondolatokkal indultam neki az új munkának, hogy mi lesz, ha nem leszek elég jó, s ezért kiadják az utam.
Már nem Bécsben dolgoztam, hanem a fővároson kívül, és elég kínkeserves volt a bejárás, de hát valamiért valamit. Azon járt az agyam, ha letelik a próbaidő, s esetleg megfelelek, akkor a későbbiekben veszek ki egy kis kuckót, amit a kinti otthonomnak nevezhetek. A próbaidőnek vége, megfeleltem. Mondjuk így utólag visszagondolva, még szép, hogy jól teljesítettem, hiszen adott volt a maximalizmus, és a megfelelési kényszeremet sem tudtam még felszámolni.
Tovább olvasom