Betanultam a benzinkúton
Jó tudni! Ha látsz a bejegyzésben türkíz színű, alúhúzott szövegrészeket, bővebb információkért ne félj átkattintani a hivatkozott oldalakra.
Szerettem, mert új embereket ismertem meg, barátságok alakultak, s volt pár kollegám, akikkel barátivá alakult a kapcsolat. Viszont, ahogy telet múlt az idő, mindennapossá vált a munkába járás. Nem okozott kihívást. Pedig, ha megfigyeltétek mindig kerestem az újat, tanulni, fejlődni akartam. Bizonyítani magamnak, s mindenkinek, aki az életemhez tartozott.
Nem tudtam mi, de valami nagyon hiányzott az életemből. A feladataimat tökéletesen elvégeztem minden cégnél, pozitív visszajelzések érkeztek, de nem volt elég. Egyre több mindent vállaltam be, akár a kútról beszélünk, de nézhetjük a magánéletet is. Pihenőidő, én idő kimaradt.
Amikor elvégeztem egy fontos feladatot, hozzáteszem precízen, akkor sem voltam megelégedve magammal. Azt néztem, hogyan tudnám tökéletesíteni, s így szépen elindultam a maximalizmusom felé. Amikor hibáztam, megszidtam magam, rágörcsöltem, meg akartam felelni. Így teltek a napjaim.
A vásárlók nagyon szerettek, mondjuk majdnem mindent elkövettem azért, hogy ez így legyen. Emlékszem, mondtam a kedvenc kollegámnak, volt egy férfi, aki minden pénteken tért be hozzánk tankolni, hogy milyen frusztrált, akármilyen kedves vagyok, soha nem mosolyog. Az új feladat adott volt tehát.
Tovább olvasom