Betegség – második felvonás

Felhívtam a természetgyógyászomat, és bejelentkeztem a lehető legkorábbi időpontra. Megkérdezte, hogy miért olyan sürgős. Elmondtam neki, mi történt velem az utóbbi időben, a hidegrázást, a lázat, s hogy az orvosok nem találtak semmit. Hihetetlen, hogy akkor dolgozott Hévízen, tehát sokat nem is kellett utaznom, s nagyon rövid időn belül mehettem. Akkor már tudtam, hogy jó helyen leszek, mert minden pikk-pakk összejött. Más dolgom nem volt, mint relatív türelmesen várni, tudván, hogy mi van mögöttem, s mi az, amit nem szeretnék a jövőmben.

Élveztem a pillanatot, biztonságban voltam, jókat nevettünk, ettünk, dolgoztunk. Végül elérkezett a nagy nap, mikor mehettem a természetgyógyászhoz. Szárnyaltam, türelmetlen voltam, már ha ott lettem volna is késő lett volna, de összeszedtem magam. Megérkeztem, a kabátomat, a cipőmet, a zoknimat félretettem, s felfeküdtem az ágyra.

Szokás szerint talpból vizsgált, és a tudtomra adta, amit kellett, úgy, hogy egy szót sem szóltam. Rengeteg vitamint íratott fel velem, amit be kellett szerezzek, majd elmondta, hogy sajnos a láz még vissza fog jönni. De ne aggódjak, mert maximum 38°C lesz, s a következő ciklusnál már megszűnik.

Tovább olvasom