A szeretet végtelen hatalma

Fogadjátok szeretettel ezt a kis mesét, ami akár lehet valóság is. Rátok bízom, ahogy olvassátok, miben mélyültök el. Mesében vagy az igazságban, na de kiében.

Valahol távolabb, talán az Univerzumban megjelent Isten. Szomorúan nézte, mi történik a Földön. Könnyei hullottak az emberekért. Már nem tudta elnézni, hogyan élnek a Föld nevű bolygón, emiatt az összes angyalkát összehívta. Megkérdezte tőlük, ki lenne az, aki egy nemes feladat miatt a Fölre születne. Az angyalkák még fiatalok, gyerekek voltak, és a szabadság, játékok elterelték a figyelmüket.

Isten vakarta a fejét, mígnem meglátott egy szerény angyalkát, akinek szőke hajába épp akkor a kicsi szellő belekapott, és szárnyacskáiba beleakadt a hajfürtje, amit próbált kiszabadítani. Isten magához szólította, a kislány pedig odaállt atyja elé. A Teremtő ekkor belenézett kisangyalkájának szemébe, ami az óceán mélységét juttatta eszébe. Kicsike szemeinek színe a hangulatához képest változott. Amikor nyugodtan pihent, türkizes színben pompázott, viszont olyan is előfordult már, hogy ideges állapotában indigókékre változott.

Miután Isten a kislány fülébe súgta, mi lenne a feladata a Földön, az angyalka szemeiből könny hullott. Szerette volna leplezni az érzéseit, de sajnos nem ment neki. Apja, azaz Isten nyakába borult, úgy szorította, majd elfojtotta. Megígérte, minden tőle telhetőt megtesz, hogy sikerrel járjon a feladata elvégzésében.

Az angyalka elindult Istennel kézen fogva egy terembe, ahol mindent közösen kiválasztottak. Úgy gondolták, talán jobb lenne kevésbé kedves szülőket választani, olyanokat, akik nap mint nap húsz órában dolgoznak, így az angyalkának lesz ideje lelkileg megerősödni, mire kikerül szülői házukból. Azt is megbeszélték, hogy mire fogja megtanítani szüleit, mert mint mindenkinek, nekik is tanulniuk kell. Édesanyjának az elfogadást, édesapjának az elengedést kell elsajátítania. Az embereknek pedig a hitet kell megtanulniuk, mert Isten úgy érzi, a Földön élők nem tudják, nem értik, mi a hit.

Elérkezett a nagy nap, mikor az angyalka megszületett hozzánk. A Teremtő a születés előtt kis angyalkájához lépett, majd megölelte, össze-vissza puszilgatta, aztán a fülébe súgta: bízom benned! Soha ne felejtsd el, bármi is történik, mi egyek vagyunk, ti mind belőlem valók vagytok, ahogy az emberek is. A szívemből kiszakítottam egy darabot, s ha látok egy embert, aki boldogtalan, a szívem szakad bele. Az angyalka puszit nyomott Isten arcára, majd útnak indult.

A kiválasztott szülők mindennél jobban várták születendő gyermeküket. Már a szobát is berendezték, mindenfélét vásároltak neki ajándékba. A kicsike világra jött, és hála az égnek, az orvosok mindent rendben találtak nála. Szépen cseperedett, majd lassan elérkezett az az idő is, mikor a szülei úgy döntöttek, ideje visszamenni dolgozni. Eközben Isten úgy gondolta, egy kisfiút is elküld a földre. Ő fogja védelmezni a kis angyalkát, és persze boldoggá tenni. Így ő is megszületett.

Eleinte tényleg úgy nézett ki a testük, mint az itt élőknek, de ahogy múlt az idő, a hátuk közepén szárnyacskáik újra kinőttek. Isten figyelmeztette őket, egyek vagyunk, de ők mégis kívülállónak érezték magukat. Az iskolában nem mertek levetkőzni a szárnyacskáik miatt. Michael, a fiú, tudta, úgy talál rá a másik angyalkára, hogy szemei igaz szeretetet árasztanak.

Sajnálattal vette tudomásul a tényt, hogy az itteniek üveges tekintettel néztek rá vissza. Viszont tudta, hogy a leendő párja feladata felébreszteni az embereket, majd a szeretet irányába terelni őket, megfelelő hittel társítva. Mivel azzal is szembesült, hogy kedvesének nehéz feladata lesz, így magát is edzette a védelem miatt, amit neki kell majdan biztosítani.

Idő közben Lucifer is a Földre érkezett, és megszállta az embereket. Rengeteg segítőt hozott magával, akiknek az volt a feladatuk, hogy félelmet, majd irigységet ültessenek el az emberekben, amikor ez megvan, akkor táplálják a harag tűzével. Lucifer tudta, ezt a tüzet egyáltalán nem lehet kioltani, megszelídíteni is hatalmas feladat. Úgy gondolta, ha ez valakinek sikerül, akkor mindenféle harc nélkül dönthet hovatartozásával kapcsolatosan.

Freyja, a kis angyalka időközben felnőtt. Elköltözött szüleitől, akiknek megtanította az életfeladatukat, amiért a világra jöttek. Tudta, a következő feladat sokkal nagyobb, nehezebb lesz. Hogyan is taníthatná meg a hitet, amikor azt gyakorolni kell, és mindennek tetejében minden egyes lépés után próbára lesznek téve az emberek. Nyilván lesz olyan, aki tudni fogja, hogy a szeretet irányába kell tovább haladni, ám akad majd pár ember, aki őt fogja hibáztatni. Azzal nyugtatta magát Freyja, hogy van két szárnyacskája, és ha már nagyon nehéz lesz minden, akkor elszáll a szeretett tengerpartjához, mert a víz morajlása feltölti, boldoggá teszi, és így már folytatni tudja küldetését. 

Az elkövetkező napokban megnyitotta irodáját, mint segítő. Folyamatosan csörgött a telefonja, rengeteg ember jelentkezett be hozzá. Pár alkalom után az emberek változtak, boldognak érezték magukat. Sokan tanultak, Freyja a legjobb tanár volt. Igazán boldognak érezte magát, mert rengeteg ember fordult Isten felé, s az emberek elkezdték egymást segíteni.

Viszont mivel az Ördög sosem alszik, megtudta, hogy az angyalka hol nyitott irodát, majd meglátogatta. Megfenyegette, tudomására adta, hogy ha még egy embernek segít, levágja a szárnyait, és soha nem fog tudni haza menni apukájához, az Istenhez. Freyja elszomorodott, épp a tengerpart felé repült, amikor Michael észrevette. Követte az angyalkát, majd mellé szegődött. Megbeszélték, hogy őt Isten küldte Freyja mellé. Őriznie, védenie kell, mert a gonosz meg fogja környékezni. De ne aggódjon, mert ő és a többi angyal mellette van, akik segítenek neki, ahogy az emberek is.

Miután visszatértek az irodába, Freyja felhívta az ügyfeleit, és egy találkozóra invitálta őket. Tudomásukra adta, hogy megkereste az Ördög, és megfenyegette őt. Viszont mivel Isten mindent tud, itt van vele Michael és a többi angyal is. Eljött az idő a háborúra, s szeretné megkérni az embereket, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Semmi más dolguk nincs, mint szeretettel beszélni, bármi történjék is, és szeretet energiát sugározni az emberek felé. Ez az energia olyan hatalmas lesz, hogy felébreszti az embereket, így elindulnak a jó irányba. Eközben Isten fentről nézte, mi történik, és mindenben segített kislányának.

A pozitív energia következtében a Földön lévő erdőkben a fák még zöldebbek lettek, a virágok ragyogtak, a madarak pedig énekelni kezdtek. A tengerek, az óceánok vize megtisztult az olajtól, a levegő tisztább lett, alábbhagytak a földrengések, tornádók, és a szökőár sem jelentkezett többé. Az emberek hihetetlenül hálásak voltak, mert visszakapták a biztonságukat, és hittel, szeretettel néztek a többiekre, az angyalokra és nem utolsó sorban Istenre. Az angyalkák azóta, is boldogan élnek, ha nem is itt a földön, de a Mennyben biztosan.

Megjegyzés: E kis történet az említett íróiskolában született meg általam.