Azok a csodás virágok
A hetedik kezelésre csak hárman mentünk, anya, apa és én. Amikor beléptem az onkológushoz, mosolyogva mondtam neki, hogy van egy észrevételem, s nem tudom, erre hogyan is kellene reagálnom. Vajon helyes-e amit látok, és jelen helyzetben ez mennyire normális. Nem tudom eldönteni, hogy ilyen kezelések mellett mi normális, és mi nem az, ezért szeretném, ha ebben a konkrét kérdésben segítene nekem.
Levettem a parókámat, s mutattam az orvosomnak, hogy pár millimétert elkezdett nőni a hajam, viszont még csak aznap kapom a hetedik kezelést. Mosolyogva a válasza a következő volt: igen, ezt lehetséges. Nagyon kíváncsian, kicsit bután nézhettem rá, mikor folytatta a beszélgetést, s hozzátette: tudja, az első négy kemo romboló, a következő négy pedig építő.
Szerencsére jó lett a laborom, így irány fel a 18-ik emeletre, az egynapos osztályra, ahol várhatom a frissen kevert „italomat”. Amikor bekötötték, s vártam, hogy elteljen ez a három óra is, azon tanakodtam magamban, hogyan lehet egy kemoterápia építő. De hála az égnek, hogy az, mármint építő. Úgy látszik, elkezdődött az újjászületésem, amire már oly régóta vágytam. Lassan ott tartottam, hogy örömtáncot járok, de frusztrált az, hogy mit szólnak hozzá a többiek, ezért nyugton maradtam, nem adtam teret az érzelmeimnek. Vagyis nem úgy, ahogy szerettem volna, de azért egy hatalmas sóhaj után belül megéltem.
Tovább olvasom