Feltöltődés

Ez a vírusos időszak mindenkit nagyon megviselt. Szerencsére, ahogy a Facebookon kutattam, megtaláltam a Mikeefitness oldalt. Olyan boldog voltam, hogy a karantén ideje alatt irányított edzést lehet folytatni, köszönhetően az online videós segítségnek. Miklós nagyon kedves, megértő, segítő szándékú ember. Esténként tehát edzés volt, persze csak olyan intenzitással, amit a szervezetem aktuális edzettségében, akarom mondani edzetlenségében elbírt.

Ha edzésre adnád a fejed, ajánlom szeretettel Miklóst. Igaz, személyesen Bécsben, nem pedig Budapesten érhető el.

A reggeli kávézás közben megint bevillantak képek, érzések, ezeken eltűnődtem. Láttam magam előtt a szituációt, amikor ott vagyok a temetésemen, láttam magamat meztelenül megszületni és távozni. Elgondolkodtam azon, hogy amiért napi mondjuk 20 órában gürcölök, az minden itt marad a földi világban. Hiszen ha eljön a távozás ideje, semmit nem vihetek magammal. A testem itt marad, a lelkem száll tovább. Vagyis… Nem voltam elég pontos, mert ugye vihetek magammal „haza” emlékeket, érzelmeket, szeretetet, tapasztalásokat, de semmi többet, ami csak a fizikai világban értelmezhető. Hiába van csodálatos házam, autóm, ékszereim, ruháim, szexi fehérneműim, azok a testemmel együtt itt maradnak a földi síkon. Időközben rájövök, hogy felesleg ragaszkodnom bármihez is. Esetleg egyvalamihez, ez pedig a szabadságom.

Tovább olvasom

Karácsonyi varázs

Felszállva a képzeletbeli vonatra, ami Párizs felé tart, a fülembe bedugtam az MP3 lejátszó fülhallgatóit, és az elmúlt éveimen kezdtem gondolkodni, majd készülődtem a soron következő vizsgálatra. Nehezen indultam el a dokihoz, mert a nyolcadik kezelés igencsak meghozta az eredményét, vagyis fizikailag nem voltam toppon. Szakács Isti vitt el, amiért nagyon hálás voltam neki.

Örülök annak, hogy fejlett világban élünk. A vizsgálat után nem kellett órákon keresztül ülni és várni az eredményt, hiszen az üzenetben kapott kóddal be tudtam lépni az erre a célra kialakított honlapra, és le tudtam hívni az eredményeket, mindezt a kényelmes otthonomban.

Mire haza érkeztünk, már kellően elfáradtam, alig tudtam kiszállni a kocsiból, s azon tanakodtam, hogyan fogok felmenni az emeletre, ahol lakom. Ahogy említettem, a fizikai erőm nagyjából egyenlő volt a nullával. (Mikor eljutok oda, hogy két kilót nem tudok megemelni, akkor már gondok vannak. De nincs mit tenni, a kemoterápia ezzel jár.) Leültem a lépcsőre, erre Isti megkérdezte, hogy mi a baj. Kicsit elfáradtam, megpihenek és erőt gyűjtök, hogy fel tudjak menni – válaszoltam.

Tovább olvasom

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem

A Magyarországon töltött néhány nap után anyukámmal indultunk vissza Ausztriába. Mind lelkileg, mind testileg készültünk az első kemoterápiára. Mit is mondhatnék, nem sokat aludtam a kezelést megelőző éjjel, ahogy anyu sem. Fogalmam sem volt arról, hogyan fog reagálni a szervezetem. Hallottam ezt-azt, de minden szervezet, ahogy az aktuális beteg számára kikevert szer is más és más. Bíztam magamban, s a felsőbb erőben.

Nagyon fáradtan ébredtünk. Igazából nem foglalkoztam vele, kávé, majd indulás. Gondoltam, a következő napokban bőven lesz majd időm pihenni, hiszen más dolgom sem lesz. Az első kezelésre Isti és anya jött velem.

Azt éreztem, hogy valamit majd ki kell találnom a kemókra, mármint elnevezést, hogy könnyebben „fogadja be” a szervezetem. Egy fiatal lánnyal kerültünk egy szobába, ő akkor kapta a negyediket. Isti segítségével beszélgetni kezdtünk, s ellátott sok fontos információval. Nekem 3 óra alatt folyt le a nedű, utána, átmosták a szervezetem, s még ott tartottak, figyelték, hogy nem lép-e fel allergiás reakció.

Tovább olvasom

Az örökké tartó hálám Barbikámnak, s mindenki másnak is

Mielőtt a történetem folytatódna, szeretném megkérdezni Barbikámat is.

Hogy vagy? Most…

Köszönöm szépen, jól vagyok.

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy elhagyod az országot? Mi volt akkoriban a jövőképed?

Főiskola után 2 évet dolgoztam Magyarországon. Sajnos nem találtam olyan állást, aminek segítségével tudtam volna tartalékot képezni, továbbá szerettem volna magasabb színvonalon élni.

Egyből sikerült megtalálnod a számításod, és ha nem, milyen út vezetett a célig?

Először sajnos nem sikerült a végzettségemnek megfelelő szakmában elhelyezkednem. Sok mindent el kellett viselnem a célig; amit néhány év múlva fogok elérni. Sokat kellett dolgoznom, és a stresszt is meg kellett tanulnom kezelni, amit a munka hozott magával.

Szerettem a vendéglátásban is dolgozni, sok emberrel találkoztam. Így utólag viszont be kell látnom, ez az időszak nem tett jót nekem, mert csak a munkáról szólt.

A cél felé vezető úton vagyok. Úgy tudtam idáig elérni, hogy elkezdtem irodai munkát vállalni (menedzserasszisztensként dolgoztam), és emellett külföldön képezni kezdtem magam. Beiratkoztam egy képzésre, majd a vizsga után azonnal sikerült olyan állást találni, ami érdemben közelebb visz a célomhoz.

Tovább olvasom

Változás

Csináltam tovább az iskolákat, amiket kitűztem magam elé. Szerencsére nekem voltak, illetve vannak a legjobb mestereim, akikre bármikor számíthatok, ha elakadok az életemben, a feladataim megoldása során. Úgy éreztem mind testileg, mind lelkileg megerősödtem, s a dolgok kezdtek helyreállni körülöttem.

Eldöntöttem, hogy póthajat rakatok fel, mert ugye világ életemben problémám volt az egészségemmel, a külsőmmel, soha nem éreztem magam igazi nőnek. Kerestem, hogy milyen irányba kellene indulnom. Amikor tényleg büszke voltam magamra, így néztem ki.

Szerintem látszik a képeken az a boldogság, harmónia, ami előtte hiányzott. Meg ugye azt se felejtsük el, hogy ezek a képek a ciklusos láz után készültek. Rájuk nézve én nem mondanám meg, hogy milyen múlt van mögöttem, ahogy azt sem, hogy pár hónappal korábban, még az életemért küzdöttem.

Tovább olvasom

Szeretetgombócka

Arra a döntésre jutottam, hogy nekiállok építkezni, megvalósítom az egyik legnagyobb álmom. A családommal leültünk beszélgetni. Ahogy mindig, most is segítettek, segítő kezet nyújtottak, de a döntéseket én hoztam meg. Amire megkértem őket, ha elbizonytalanodnék, akkor lépjenek oda mellém, üljünk le, s vitassuk meg a további feladatokat.

Az a szójárásom, hogy a Google a barátom, ha valami érdekel, akkor ott rá tudok keresni, persze hozzáteszem, mindennek nem kell felülni, amit az ember az interneten talál.

Éreztem a pozitív energiát körülöttem, s magamban, egyre jobban éledt fel a harci szellem. Amikor időm engedte, a kezemben fogtam a számítógépet, és nekiálltam elképzelni, milyen legyen az otthonom, ahol a boldog napjaimat fogom tölteni.

Tovább olvasom

Szürke kisegér

Próbáltam nyugtatni magam, de nem tudtam titkolni a zavartságomat. Nem értettem miért történik ez velem, még nem volt ilyenben részem. Nehezen, de összevakartam a gondolataim, a testem apró részeit összeraktam, majd odamentem a kasszához. Nekiálltam beütni a tételeket, hogy a hátul lévő társaság megkapja, amit kért, s nyugi legyen.

Természetesen nem kerek összeg lett, amit már láttam előre, s gondolatban vakartam a fejem, mert olyan zavarban voltam, hogy még a nevem sem tudtam. Viszont, hogy ez mennyire látszott, vagy csak kedves akart lenni az Úr, döntsétek el, de azt mondta kerekítsek egészre. Akkor egy kicsit megnyugodtam, de nem a pénz érdekelt, hanem, hogy ne égessem be magam zavaromba.

Fogtam a füzetet, mondván már tényleg nekiállok a munkának, de visszajött a kedves vásárló. Így nekiálltunk beszélgetni. Egyre jobban oldódott a hangulat, sokat, mélyen, szívből nevettem. Már relatív késő volt, mondjuk nem nekem, mert én ugye éjszakás voltam. Megkérdezte mikor dolgozom legközelebb, mert ők a szomszédban fognak tevékenykedni, sokáig itt lesznek, s szeretne jobban megismerni. Közöltem vele a következő napot, amikor itt leszek, s rövidre zártam a beszélgetést. Ő elköszönt, jó éjt kívánt, s elindultak kifele, az ajtóból még visszanézett, mosolygott, s amikor kiment, rá öt percre mentem cigizni.

Tovább olvasom